Gyilkos álom

- Reita mit akarsz tenni azzal a pisztollyal? - kérdem meg rettegve a barátomat.
- Nyugi Teru csak leakarlak lőni. - felelte teljes nyugalomban Reita.
- Nyugodjam meg? Hisz a szerelmem meg akar ölni hogy nyugodhatnék meg? - kezdtem el lassan hátrálni, de Reita utánam jött és meglőtt, szerencsére a golyó csak súrolt. Oda mentem Reitához és szorosan átöleltem amitöl lenyugodott és nem akart már lelőni.
- Teru kérlek ha még egyszer bántani akarlak akkor lőjél le. - a kezembe adta a pisztolyt.
Elmentünk lefeküdni mintha semmi se történt volna, de Rei tudta hogy menyire veszélyes tud lenni, mert utólag rá döbben hogy mit tett.

Pár nappal később megint rátört Rei-re a eszemeveszetség és tört-zúzott a lakásunkban. Én berohantam a hálószobába ahol a fegyvert tartottam bezárva az éjjeliszekrénybe. Kinyitottam a kulcsos fiókot és elővettem a pisztolyt, akkor láttam meg hogy Rei-nél van széttört üvegpohár és az egyik szilánkjával rám támadott, de én nem lőttem le. Mikor Reita magához tért meglátta hogy a szívembe állította az üvegszilánkot és már ép haldokoltam, de azt nem vette észre hogy én meg lelőttem, pontosabban a szíve mellé lőttem. Ott feküdtünk egymás karjai közt míg meg nem haltunk.

A vörös hold legendája. (1. fejezet)

Az Interjú a vámpírral című film és egy teliholdas éjszakai sétálás ihlete meg a történetet 

Jó estét kívánok mindenkinek!
A nevem Hiroshi, Yamazaki Hiroshi. Én egy vámpír vagyok. Elmeséljem a halálom és a halálom utáni életem történetét?
Igen?!
Akkor kezdem.

Valamikor 1600 körül születtem Edo-ban. Egy nagy szamuráj család legkisebb gyermekeként, de én nem szerettem a háborút, a harcokat, a gyilkolást, ezért apám 16 éves koromban kitagadott a családból. Ezután valahogy átkeveredtem Franciaországba ahol egy arisztokrata befogadott a családjába és saját gyermekeként bánt velem. 20 éves koromban beleszeretem egy lányba, Simuvéba, nagyon boldogok voltunk 3 évig egymás mellet amíg egy betegség el nem szakította tőlem. Teljesen magamallat voltam és megakartam halni, nekem mindegy volt hogy hogyan, de megakartam halni. Megpróbáltam öngyilkos lenni, de túl gyáva voltam ahhoz hogy megtegyem. Mikor már teljesen kétségbe estem találkoztam egy vámpírral kinek hosszú fekete haja volt, vérvörös szeme és hófehér bőre.
- Tudom hogy keresed a halált, de félsz meghalni - vigyorodott el ördögien - megszabadítsalak az életedtől?
Én összerezzentem a félelemtől és a földbe gyökeredzett a lábam. A vámpír megharapott, de nem ölt meg, ott hagyott félholtan a folyóparton.
Következő éjszaka megint eljött a vámpír hozzám.
- Még mindig vágyod a halált?
- Nem, de nincs értelme az életemnek, a szerelmem halott, a családom kitagadott (bár van helyette másik) és már senki szeret.
A vámpír megharapta a nyakam és kiszívta a véremet majd megitatott a sajátjával. így kezdődőt el Hiroshi a vámpír élete és így ért véget az emberi énem élete. Ez egy teliholdas éjszaka volt amikor a hold vörösen világított, ezt az időszakot a vámpírok éjszakájának és szokták hívni.