Hogyan találkoztam újra a titokzatos férfival
Félével a baleset után elköltöztünk, de nem egy másik városba, á... miért is tetűnk volna így? Nem, egyenesen Tokyoba ahol az azóta eltelt 4 év alatt már szinte teljesen elfelejtetem a balesetet. Most is mint minden éjjel járom a várost és csodára várok, pontosabban ara a férfira akivel a kórházban találkoztam 4 éve. Elindultam haza felé mert anya nagyon mérges lesz, ha megtudja hogy kiszöktem, mert nagyon félt engem, mert nem akarja a lányát is elveszíteni. Mikor reggel felkeltem anya ott várt a nappaliban, hogy beszéljen velem.
- Hime, vissza szeretnék költőzni veled Budapestre.
- Én nem megyek vissza oda! Itt maradok és ebből nem csinálok vitát, ha akarsz te menyél én itt maradik!
- Jössz, ha mondom! A lányom vagy.
- Elmúltam 18 tehát nem parancsolhatsz nekem!
- Legyen. De többé nem vagy a lányom!
- Legyen!
Felmentem a szobámba, hogy ősze pakoljam a cuccaim, mert beköltözök a belvárosba, ahol iskolába járok és dolgozok.
3 hónappal később már a egy kis lakásban lakom és újságírónak tanulok. Egyik hétvégén egy sajtókonferenciára küldtek, hogy írjak róla egy cikket. Elmentem a konferenciára, de amit, pontosabban akit ott láttam azon nagyon meglepődtem ugyanis ő volt az, az a férfi akit a kórházban láttam, bár nem volt teljesen olyan, de biztos hogy ő az. Fél órával később elkezdődőt a konferencia. Volt ott őt fura ruhába öltözőt férfi (bár első ránézésre kettő nőnek néz ki). A bal szélen állt egy gyönyörű, hosszú aranyszőke hajú, sötétbarna szemű nő akin vörös, rózsákkal díszített reneszánsz ruha van, jobbra tőle egy fiú van kinek hosszú ezüst haja van amiben elől két fekete tincs van ami az arcába log, kék szemei vannak, pont mint Terunak, kék meg tőrt fehér reneszánsz ruha van rajta amin aranyszínű hímzés van, mellette van a férfi akit a kórházban láttam, csak most kicsit másképpen néz ki, rövid, vörösesbarna, hullámos haja van, ami egyik oldalt eltakarja a szemét, élénk kék szemei vannak és fekete ruha van rajta, pontosabban egy fekete mellény amin aranyszínű hímzés van, fekete nadrág és fehér buggyos ing, ő mellette egy férfi állt, kinek hosszú fekete haja van amiben világoskék melir csíkok vannak, zöld szeme van, fekete reneszánsz ruha van rajta amin aranyszínű hímzés van és a jobb szélen állt egy másik nő kinek göndör sötétbarna haja van és ugyanilyen színű szeme és lila-vörös reneszánsz ruha van rajta és a hajában is vannak rózsák. Elkezdődőt a konferencia és végig a vöröses hajú férfi beszélt, bár én nem nagyon tudtam figyelni ara amit mondott. Egyszer csak kialudtak a fények, de ő még mindig beszélt, "és a messzemenő hangok elhalnak a sötétségbe". Egyszer csak sikítást hallottam, na ezen a ponton döntöttem úgy, hogy el kel tűnnöm innen, vagy meghalok. Kiosontam a teremből, átrohantam a folyóson és az előcsarnokba érve már kezdtem lenyugodni, de kicsit furcsálltam hogy senki nem volt ott. Amikor már majdnem a kijárathoz értem hirtelen átölelt hátulról és a nyakamhoz hajolt valaki.
- A vérednek olyan illata van mint a rózsáknak - mondta elég csábító hangon - és én imádom a rózsákat. - ezen a ponton már teljesen leblokkoltam, ha eddig nem tudtam volna hogy milyen a halálfélelem akkor most biztosan megtudtam és elájultam.
Egy férfi rohant át éjszaka Tokyo utcáin a karjaiban egy ájult lánnyal.
- Jaj, menyi probléma van veled, de akkor mégis miért ragaszkodok ennyire hozzád? - kérdezte a lányt a karjaiban, aki viszont nem tudót válaszolni neki.
A baleset
2009. április 10.-én volt a bátyám, Teru szülinapja és én szeretem volna meglepni valamivel ezért beosontam a szobájába mikor nem volt itthon, hogy kiderítsem hogy mit szeretne a legjobban, és rájöttem elviszem a kedvenc bandájának a koncertjére. Ezért megkértem anyát hogy, ha Teru megkérdezné hogy elmehet-e a Moi Dix Mois koncira akkor mondjon nemet. Anya meg is tette amit kértem tőle és minden a tervek szerint ment.
Eljött április 10.-e Teru szülinapja. Délután elkezdtem nyaggatni hogy menyünk ki a Disel club-hoz, mert szeretnék ott valamit csinálni, hát olyan másfél óra után bele is ment és kivit engem, de azért út közben kérdezgettem.
- Hime minek akarsz a Didelhez menni?
- Az titok. Majd megtudod ha odaértünk.
- Oké. - autóztunk tovább.
Lassan oda értünk a Diselhez és Teru ujjra elkezdet kérdezgetni.
- Oké Hime megjöttünk, most már megmondod hogy minek akartál ide jönni?
- Persze. Koncira megyek. Vigyorodtam el.
- De én is szeretem volna koncira menni. - mondta nekem szomorúan.
- De Teru, - a kezébe nyomtam egy koncert jegyet. - te fogsz koncira menni, olvasd csak el.
- Rendben. Moi Dix Mois, Budapest, Disel club, 2009. április 10. - olvasta fel hangosan a szöveget ami rá volt írva.
- Ó... köszönöm Hime. - megölelt.
- Igazán nincs mit Teru. - elindultunk befelé, mert a végén még lekéssük a koncert kezdetét.
Bementünk és innentől másfél órán keresztül tomboltunk meg minden ilyesmit csináltunk. Mikor vége lett a koncertnek elindultunk hazafelé, de nekem furcsa előérzetem volt ezért kérleltem Terut hogy ne menjünk haza ma este.
- Teru kérlek figyelj mert rossz előérzetem van és féltelek mert nagyon fáradtnak nézel ki.
- Ne aggódj Hime, nem lesz semmi baj.
És végül is rá vet hogy induljunk. El is indultunk hazafelé mikor már kb. a felénél tartottunk az útnak akkor megláttam egy kocsit ami épen felénk száguldót.
- Teru vigyáz!!!
De túl későn szóltam neki és a kocsi belénk szaladt. Mikor felébredtem a kezdeti sokból megpróbáltam segíteni Terun, kirángtam a kocsiból és megpróbáltam segíteni rajta ami nem nagyon sikerült mikor lefektetem a földre akkor láttam meg hogy menyire súlyosan sérült meg, nagyon vérzett és nem tudtam elánitali a vérzést, mikor ezt megállapított hívtam a mentőket, de ez már túl sok volt nekem és elájultam. Mikor felébredtem egy ismerős helyen voltam és haltam egy ismerős hangot.
- Hime csak hogy felébredtél. - beszélt hoznám Murasaki doktornő.
- Mond nem tudod mi van Teruval? Hol van? Odamehet hozzá? És miért fáj a fejem? Kérdeztem aggódva.
-De igen, tudom, meghalt a balesetben, odamehetsz hozzá ha akarsz. - mondta szomorúan -És azért fáj a fejed mert beverted mikor elájultál.
- Mond sokat szenvedett mielőtt meghalt?
- Nem, mikor rátok találtunk már halott volt és mosolygott. - válaszolta Murasaki doktornő.
Időközben odaértünk a teremhez ahol Teru volt és tényleg mosolygott, olyan volt mintha csak aludt volna.
- Beszélj hozzá, biztosan figyelni fog rád, az imádott kishúgára onnan fentről.
- Teru, ne haragudj miattam vagy most halott, ha én nem akarlak koncertre vinni akkor még most is élnél. H i á n y z o l! - mikor ezt kimondtam zokogva a földre rogytam és ott sírtam.
- Jól van Hime és nem a te hibád, hanem azé a részeg őrülté aki belétek hajtott. - mondta Murasaki doktornő és szorosan átölelt. Ettől kicsit megnyugodtam de még mindig sírtam -Felhívom az anyukádat hogy vigyen haza téged. Jó?
- Igen. - visszamenetem a kórterembe ahol ébredtem -
Mikor leakartam feküdni piheni megláttam egy férfit az ágyal szemben kinek hosszú, hullámos mogyoróbarna haja van ami a derekáig ér, kék szeme, hófehér bőre van és furcsa reneszánsz ruha van rajta amin aranyszínű hímzés van és egy vörös rózsa amiből fekete tollak állnak ki. Ekkor 14 éves voltam és ezen a ponton változót meg az életem, bár akkor még nem sejtetem semmit azt se hogy mekkora jelentősége van annak hogy találkoztam azzal a férfival, sem azt hogy mi fog tőtréni velem éveket később. Minden a fejetettjére állt az életemben, de főleg én változtam meg. A baleset előtt én egy két lábon járó szivárvány voltam, mindig színes ruhákban jártam, hosszú rózsaszín hajam volt amit mindig két copfba volt kötve és én mindig mosolyogtam, de most levágtam a hajamat és befestetem feketére és festetem bele vérvörös melir csikokat, mindig fekete ruhában járok és szinte sosem mosolygok. A gyász hatására teljesen megváltoztam, és ez mind Teru elvesztése miatt.
Hello, én Jasmine You vagyok most elmesélem hogy milyen egy karácsony, ha nem emberek hanem egy vámpír klán karácsonyozik. Jó szórakozást a történethez.
December 24-e van karácsonynak napja. Én és az öcsém, Teru várjuk hogy végre sötét legyen. Kint esik a hó, biztos szép fehér karácsony lesz az idén. Én és az öcsém várjuk hogy jöjjön a Jézuska. Lassan eljőtt az este. Teru és én az ablakhoz mentünk és láttuk hogy egy hatalmas ajándék csomag készül leszállni a kertünkbe. Az öcsém nagyon megőrült és kirohant a kertbe.
-Nézd Jasmine egy hatalmas csomagot küldőt nekünk a nagybácsikánk. (Aki egy hatalmas vámpír klánnak a vezetője és mindig küld nekünk egy szárnyakon repülő ajándékot karácsonyra).
Mikor földet ért az ajándék mi elkezdtük kibontani az ajándékot ami nagyobb volt mint a házunk, a legnagyobb meglepetésünkre a klán volt benne, pontosabban az arisztokraták, Hizaki, Masashi, Kamijo és Yuki. Mikor ezt megláttam azonnal Kamijo nyakába ugrottam és elkezdtem kérdezgetni.
-Hogy lehet hogy mind itt vagytok?-Hát szeretem volna hogy évek óta az egész főklán együtt legyen. - Mondta melegséget árasztó hangon és megölelt minket.
Ezután mind bementünk a házba és mivel vámpírok vagyunk ittunk vért és beszélgetünk, Kamijo elmesélte hogy milyen az élet a versailles-i kastélyban ahol ő él és hogy milyen volt a reneszánsz idők, amikor ő született. A beszélgetés után átadták az ajándékokat amiket nekünk hoztak, én kaptam egy lekicsinyíttet versailles-i kastélyt és benne volt az egész főklán, na az nagyon tetszett, Teru kapót igazi kardot meg pajzsot.
Hát ilyen egy karácsony ahol egy vámpír klán őszegyülik, sok külőntőltőt év után.Remélem tetszett a 15. karácsonyom története, ezután visszamentünk Kamijoval a kastélyba mi is és azóta együtt vagyunk a klánnal, pedig 500 év nem kevés idő.
Nem szabad éjszaka unatkoznom mert ilyenek születnek (kibővítettem egy régi törimet)
1628. julius 19.-én születtet a gazdag és fényüző versailles-i birodalomban egy herceg akit Kamijonak hivtak.
Eltelt 16 év és a herceg lassan felcseperedett.
Lassan elég éretlesz ahhoz hogy megházasodjon, már ki is néztek neki egy hercegnőt Jasmine You-t a szomszéd birodalom hercegnőjét.
Már kint hétágrasüt a nap, de a herceg szobájában még mindig a sötétség uralkodik, ugyanis a bársony fügőnyők nem engedik be a napfényt. A herceg békésen alszik az ágyában mint egy arisztokrata, a hosszú mogyoróbarna haja elegáns ullámokban terül szét a párnán,hófehér bőre van ami egy kissé furcsán hat és kék szeme ami igencsak szokatlan a birodalomban.Megjött az egyik szolga Kaya és felébresztette a herceget.
-Kamijo kelj fől mert mindjárt it van a hercegnő.
-Kaya csak még egy kicsit had aludjak.
-De hát Kamijo mindjárt itt van Jasmine hercegnő.
-Jaj. Tényleg. Ült fől az ágyon kisit se arisztokratikusan, ásítva.
Elment felöltőzni, de mint minden nála ez se megy zökkenőmentesen, mert a herceg nem találja a ruháját.
-Kaya nem láttad a fekete ruhámat?
-De igen. Kamijo mi lene ha nem hagynád mindig szanaszét a ruháidat?
- Kőszi. Akkor az nem én lenék. -Válaszoltam a másik szobából.
-Mond hogy akarsz igy házasodni? Gondolod hogy ott is megkeresik a ruhádat?
-Nem, ezért is jössz velem meg azért is mert a barátom vagy.
Mikor felöltőzőt akkor nyitott be épen Juka a herceg másik barátja.
-Szia, Juka. Mit akarsz? Kérdezte a herceg gyanakodva.
-Tudod te azt nagyon jól. - Mosolygott gyanúsan és elővet a zsebéből egy ollót.
-Juka igazán felnőhetnél már, mert ez nagyon gyerekes. Szerinted így kel viselkednie egy 17 éves grófnak? - Veszekedtem Jukával.
- Nem, de én nem is kértem hogy gróf legyek s ugyanis hogy nézel már ki?
- Mi bajod van a kinézetemmel? Kérdezte Kamijo értetlenül Jukát.
-A fiúknak nincs derékig érő hosszú hajuk. És elkezdet üldözni már megint mondván hogy egy fiú csak nézzen ki fiúnak.
Menekülés közben őssze találkoztam a bátyámmal Hizakival.
- Na és Juka ezt ki mondta neked?- Hát Hizaki.
- Oké én beszélek a bátyámmal. És odasétált Hizakihoz.
- Hizaki mért mondtad Jukának hogy a fiuknak csak rövid hajuk lehet?
-Mert ez így van.
-Akkor neked mért lehet hosszú hajad?
- Mert én lány vagyok, te meg fiú.
- Eredetileg te is fiú vagy. És elkezdte üldözni Hizakit Kamijo, és utol is érte, és le vágta a hosszú aranyszőke haját.
-Kamijo ezt mért kelet? Kérdezte sírva Hizaki.
- Jaj, ne haragudj, nem hitem hogy ennyire szereted a hosszú hajadat. Hizaki néz ide.
-Mi az Kamijo? - És a szeme láttára vágta le a haját Kamijo.-Kamijo ezt miért csináltad?
-Hogy ne sírjál. Meg amugyis majd úgyis megint megnő a hajunk, vagy nem?
-Jaj Kamijo te hülye. - És Hizaki megölelte Kamijot.
Eközben megjőt Teru és elkezdet kérdezősködni.
-Kamijo, Hizaki mi történt a hajatokkal?
-Először levágtam Hizaki haját, de elkezdet sírni és én azért hogy ne legyen olyan szomorú inkább levágtam a saját hajamat is.
-Ti két hülye vagytok, tudjátok? De ugye az én hajamat nem akarjátok levágni? ugye nem?
- Nyugi Teru nem, elég ha mi kitudjuk magyarázni magunkat az apánknál. - Mondta Kamijo.
-Akkor megnyugodtam. - És mind a hárman elindultak a trónterembe, de a király Yuki észrevette a fiait és rögtön...
- Mit csináltatok ti ketten a hajatokkal?
-Hát Kamijo levágta a hajamat és ezért elkezdtem sírni amin Kamijo annyira elszomorodott hogy a saját haját is levágta.
-Értem.Gyertek mind a ketten ide. - És a két herceg odament az apjához.
- Kamijo most mit mondjak a hercegnőnek hisz megígértem neki hogy nem hagyom hogy levágd a hajadat.
-Azt csak bízd rám. - És Kamijo eltűnt a szobájába.
-Kamijo megjőt a hercegnő. - Szolt Kaya Kamijonak.-Rendben. Kérlek kísérd fel a szobámba. Nem sokkal később már a szobában voltak mind a ketten és elbeszélgetek.
-Mond Jasmine mért akartad hogy ne vágjam le a hajamat?
-Mert az én birodalmamban nincsenek hosszú haj fiúk, és kíváncsi lettem volna legalább egyre.
-Értem, van egy megoldás erre.
-És mi? - Kérdezte értetlenül.
-Elviszlek Teruhoz az öcsémhez. - És átmentek Teru szobájába és ott beszélgetek és hülyültek.
3 hónappal később összeházasodott Kamijo és Jasmine You.
