Ez történik ha a vámpírok házasodnak.

Hizaki egy a falon lévő festményt nézet amin egy afrikai tájkép van, zsiráfokkal és oroszlánokkal.
- Kamijo olyan jó lenne egyszer elmenni oda és megnézni az oroszlánokat, zsiráfokat, gazellákat és más érdekes állatokat akik a szavannán élnek. -  mondta vágyakozva nekem Hizaki.
- Igen, tényleg nagyon jó lenne. De hercegnő te is tudod hogy mi vámpírok vagyunk és nem szabad eszetlenül barangolni a világban, hiába vagyunk gazdagok és hiába vagyok én a vámpírtrónvárományosa.
- Tudom-tudom.
Mikor befejeztük Hizakival a beszélgetést akkor lépet be az ikertestvérem Teru.
Kamci menjünk el valahova ahol érdekes állatok vannak. - jelentette ki Teru.
- NEMMMMMMMMM! Se te, se Hizaki nem megy Afrikába.
- Rendben.
Miután ezt megbeszéltük, mind elmentünk a saját szobánkba és délutánig ki se jöttünk onnan, legalábbis én nem. Mikor kijöttem a szobámból megkerestem Hizakit. Meg is találtam a rózsás kertben.
- Hizaki!
- Igen Kamijo?
- Mondanom kel valamit - letérdeltem, elövettem a gyürüt - hozzám jössz feleségül?
- Igen. - felhúztam az ujjára a gyűrűt és átadtam neki a virágcsokrot amit én varázsoltam neki, hibátlan vörös rózsákból volt a csokor.
Elakartuk ezt mondani Terunak ezért visszamentünk a kastélyba, útközben Hizakival csokit eszegettünk.
- Teru! - rohantam oda az öcsémhez mikor megláttam - Képzeld megkértem Hizaki kezét és igent mondott, már csak a hétfői koronázáson kel túl lennem és akkor király leszek, ő pedig királynő.

Egy héttel a koronázásom után egybe is keltünk és most mind a ketten boldogok vagyunk, sőt Teru is mert magunkkal vittük Afrikába ahol láthat igazi zsiráfot.  Hizaki kapott tőlem egy fonott karkötőt, olyat amilyen az itteni őslakosok is hordanak, na annak nagyon örült. Mikor átruccantunk a trópusi szigetekre és ettünk ananász az vicces volt, mert  Teru eleinte csak forgatta össze-vissza, mintha arra lett volna kitalálva, de egy idő után rájött hogy meg kel hámozni és úgy kel megenni. Miután visszatértünk a világnézésből már szinte semmi érdekes nem történt velünk, én és Hizaki uralkodunk, Teru olyan mint egy ovis, bár ez nála normális és 3 év alatt született egy kis herceg, Yuki és egy kishercegnő, Jasmine You és haza jőt a bátyám Masashi is Amerikából ahol eddig kutatott, mert ő egy tudós, de amúgy neki kellene uralkodnia, de ő nem akar így hát én letten a király és még neki is én parancsolok, bár nem szeretek parancsolgatni....

... Hát ez történik ha egy vámpír házasodik.

Kamijo a rózsák hercege (3. fejezet)

Ismerkedés a kánnal és a kastéllyal

3 nappal késöbb mikor felébredtem egy vörös szobában találtam magam ahol az összes bútor fekete volt. A sarokban van egy íróasztal és előtte egy szék, a szoba közepén van egy kanapé és vele szemben egy fotel, van a szobában egy ajtó, fából van és rózsa alakú faragás van rajta, van a szobában egy baldachinos ágy (azon ülök éppen és onnan fedezem fel szemmel a szobát), az ágy két oldalán egy-egy éjjeliszekrény van, az egyik éjjeli szekrényen egy fehér váza van amire egy tájkép van festve, de nincs benne semmi, a másik éjjeliszekrényen nincsen semmi és az ajtóval szemben van egy nagy ruhás szekrény. Mikor ezt mind megállapítottam kimásztam az ágyból és oda mentem a ruhás szekrényhez, kinyitottam és amit ott láttam nagyon megtetszett. Tele volt gyönyörű ruhákkal, ki vettem egy feketét amin rózsa minta volt és átöltöztem. Miután kész lettem az öltözéssel, pont akkor nyitott be a rejtélyes férfi.
- Szia Hime.
- Szia. Ki vagy te? - kérdeztem érdeklődve.
- Én Kamijo vagyok a vámpírok hercege.
- És minek hoztál ide?
- Hát csak úgy, talán mert olyan rejtélyes vagy.
- Hát ok. Hol vagyok?
- A kastélyomban, a versailles-i kastély pontos másában ahol én és a klánom élünk. - magyarázta Kamijo.
- És hányan vagytok?
- Öten.
Mikor befejeztük a beszélgetést Kamijo kiment a szobából. Mikor eszembe jutot hogy éhes vagyok megjelent egy hosszú szöke hajú férfi.
- Szia Hime, én Hizaki vagyok. Én is vámpír vagyok.
- Szia Hizaki.
- Hoztam neked reggelit. - mosolygott rám.
- Remek. És mit?
- Sajtos omlettet. Gyere ki az erkélyre, ott van a reggelid.
- Oké.
Követtem, kimentünk és leültünk az asztalhoz. Hizakival szemben ültem le és reggelizés közben beszélgettünk.
- Te nem nézel ki vámpírnak, olyan vagy akár egy normális ember.
- Pedig én is vámpír vagyok és nem mellékesen a legidősebb.
- Akkor te nagyon sok mindent tudhatsz.
- Igen sokat tudok, de nem eleget még, mert egyáltalán nem értek a mai világ elektronikai masináihoz.
- Majd én megmutatok neked mindent hogy mi hogy működik.
- Köszönöm Hime. - mosolygott rám.
- Igazán nincs mit.
Mikor befejeztük a beszélgetést én visszamentem a szobámba ahol Kamijo már várt.
- Hime gyere, körbevezetlek.
- Okés. - követtem.
Előszőr kimentünk a kertbe, ahol nagyon sok rózsa van, kék, fekete, vörös, lila, fehér, rózsaszín. Ezután elmentünk az üvegházba ahol nagy meglepetés várt, mikor bementem meghallottam egy ismerős hangot.
- HIME! - s elkezdet valaki ölelgetni.
- Ő... - álltam értetlenül - TERU! - s innentől már teljes volt a képzavar, végtére is a bátyám aki régen halott, itt ölelget és négy vámpírral lakok együtt egy kastélyban.
- Teru te hogy kerülsz ide?
- Hát Kamijo hozott ide miután e kimentél a szobából ahol feküdtem. De Kamijo nem adott választ arra hogy miért tette.
- Kamijo miért hoztad ide Terut? És miért engem?
- Azért hoztalak ide mert a klánnak szüksége van rád, Terut pedig azért mert te nagyon ragaszkodtál hozzá.
- Hime mnd mi lett veled?
- MKiért?
- Mert nagyon nem vagy olyan mint régen.
- Ezt hogy érted? - néztem Terura értetlenül.
- Úgy hogy, Pl: a hajadat levágtad, pedig imádtad a hosszú rózsaszín hajadat, és befesteted feketére, fekete ruhákat hordasz és szinte sosem mosolyogsz.
- Ja igen. A halálod utáni gyász nagyon megváltoztatott engem.
- Hé. Teru, Hime, nem kéne vissza menni a kastélyba? - kérdezte Kamijo.
- Ja, tényleg, hisz te ép körbevezetsz a kastélyban Kamijo.
- Teru, nem akarod te körbevezetni Himét?
- De igen.
Teruval elindultunk a kastély felé, de egyszer csak Teru a karjaiba vett és felszállt velem a levegőbe, de nem a kastéyhoz repültünk, hanem a lovardához ami a kastélyhoz tartozik.
- Hime, nem tudom hogy tudod-e, de van egy lovardánk és mindenkinek van egy saját lova.
- Klasz. Megmondod hogy melyik a te lovad?
- Persze, - és oda ment egy fehér kancához aminek a homlokán egy fehér, szív alakú folt van - ő itt Daphne.  Kamijo azt mondta hogy te is itt fogsz velünk lakni, ezért én válasszam ki neked a lovadat.
- És melyiket választottad?
- Ő itt Diva - mutatot egy barna-fehér foltos fiatal kancára - ő lesz a te lovad.
Miután megmutata a lovakat visszaindultunk a kastélyba.
- Teru nem repülünk a kastélyba?
- Oké, repüljünk. - felkapott és elkezdet repülni velem. Oda repültük a kastélyhoz és berepültünk a konyha ablakon. Hizaki a konyhában készítette az ebédet, úgy hogy kicsit megijesztettük.
- Teru, már millionyiszor mondtam hogy az ablakon nem ki és be kel közlekedni arra ott van az ajtó.
- Bocsánat Hizaki, de most nem Teru tehet róla, én kértem hogy repüljünk be.- mondtam Hizakinak, hogy ne Terura haragudjon.
- Na se baj. - mosolygott ránk Hizaki - Hime, találkoztál már a klán többi tagjával?
- Nem, még nem.
- Akkor gyere. - fogta meg a kezemet és rángatott maga után. - Teru, te is jössz. - parancsolt rá a bátyámra mosolyogva.
- Értetem. - s jött utánunk.
Felmentünk az emletre és találkoztunk egy fekete hajú sráccal, aki éppen festet.
- Szia Hime, én Yuki vagyok.
- Szia Yuki. Mit festesz?
- Tájképet.
- Yuki gyere velünk, megkeressük Jast. - mondta Yukinak és őt is magával rángatta.
- Oké. - s elindultak.
- Kerestük az egész kastélyban, de sehol sem találtuk. Mikor le akartam menni a konyhába a lépcsőn össze ütköztem egy gyönyörű lánnyal, kinek barna szeme és hosszú barna haja volt. -Bocsi.
- Semmi baj.
- Te biztos Jas vagy.
- Igen, én Jasmine You vagyok. Te pedig Hime vagy igaz?
- Igen. - s együtt mentünk le a konyhába, ahol már mindenki ott van.
- Elmondanátok hogy pontosan kik is vagytok?
- Igen - válaszolta Teru.
- Vámpírok vagyunk a Rózsa klánja. - Mondta Yuki.
- Pontosabban a Rózsa gyermekei. - mondta Kamijo, és mindannyian elkezdtünk ebédelni.

Kamijo a rózsák hercege (2.fejezet)

Hogyan találkoztam újra a titokzatos férfival

Félével a baleset után elköltöztünk, de nem egy másik városba, á... miért is tetűnk volna így? Nem, egyenesen Tokyoba ahol az azóta eltelt 4 év alatt már szinte teljesen elfelejtetem a balesetet. Most is mint minden éjjel járom a várost és csodára várok, pontosabban ara a férfira akivel a kórházban találkoztam 4 éve. Elindultam haza felé mert anya nagyon mérges lesz, ha megtudja hogy kiszöktem, mert nagyon félt engem, mert nem akarja a lányát is elveszíteni. Mikor reggel felkeltem anya ott várt a nappaliban, hogy beszéljen velem.
- Hime, vissza szeretnék költőzni veled Budapestre.
- Én nem megyek vissza oda! Itt maradok és ebből nem csinálok vitát, ha akarsz te menyél én itt maradik!
- Jössz, ha mondom! A lányom vagy.
- Elmúltam 18 tehát nem parancsolhatsz nekem!
- Legyen. De többé nem vagy a lányom!
- Legyen! 
Felmentem a szobámba, hogy ősze pakoljam a cuccaim, mert beköltözök a belvárosba, ahol iskolába járok és dolgozok.
3 hónappal később már a egy kis lakásban lakom és újságírónak tanulok. Egyik hétvégén egy sajtókonferenciára küldtek, hogy írjak róla egy cikket. Elmentem a konferenciára, de amit, pontosabban akit ott láttam azon nagyon meglepődtem ugyanis ő volt az, az a férfi akit a kórházban láttam, bár nem volt teljesen olyan, de biztos hogy ő az. Fél órával később elkezdődőt a konferencia. Volt ott őt fura ruhába öltözőt férfi (bár első ránézésre kettő nőnek néz ki). A bal szélen állt egy gyönyörű, hosszú aranyszőke hajú, sötétbarna szemű nő akin vörös, rózsákkal díszített reneszánsz ruha van, jobbra tőle egy fiú van kinek hosszú ezüst haja van amiben elől két fekete tincs van ami az arcába log, kék szemei vannak, pont mint Terunak, kék meg tőrt fehér reneszánsz ruha van rajta amin aranyszínű hímzés van, mellette van a férfi akit a kórházban láttam, csak most kicsit másképpen néz ki, rövid, vörösesbarna, hullámos haja van, ami egyik oldalt eltakarja a szemét, élénk kék szemei vannak és fekete ruha van rajta, pontosabban egy fekete mellény amin aranyszínű hímzés van, fekete nadrág és fehér buggyos ing, ő mellette egy férfi állt, kinek hosszú fekete haja van amiben világoskék melir csíkok vannak, zöld szeme van, fekete reneszánsz ruha van rajta amin aranyszínű hímzés van és a jobb szélen állt egy másik nő kinek göndör sötétbarna haja van és ugyanilyen színű szeme és lila-vörös reneszánsz ruha van rajta és a hajában is vannak rózsák. Elkezdődőt a konferencia és végig a vöröses hajú férfi beszélt, bár én nem nagyon tudtam figyelni ara amit mondott. Egyszer csak kialudtak a fények, de ő még mindig beszélt, "és a messzemenő hangok elhalnak a sötétségbe". Egyszer csak sikítást hallottam, na ezen a ponton döntöttem úgy, hogy el kel tűnnöm innen, vagy meghalok. Kiosontam a teremből, átrohantam a folyóson és az előcsarnokba érve már kezdtem lenyugodni, de kicsit furcsálltam hogy senki nem volt ott. Amikor már majdnem a kijárathoz értem hirtelen átölelt hátulról és a nyakamhoz hajolt valaki.
- A vérednek olyan illata van mint a rózsáknak - mondta elég csábító hangon - és én imádom a rózsákat. - ezen a ponton már teljesen leblokkoltam, ha eddig nem tudtam volna hogy milyen a halálfélelem akkor most biztosan megtudtam és elájultam. 
Egy férfi rohant át éjszaka Tokyo utcáin a karjaiban egy ájult lánnyal.
- Jaj, menyi probléma van veled, de akkor mégis miért ragaszkodok ennyire hozzád? - kérdezte a lányt a karjaiban, aki viszont nem tudót válaszolni neki.

Kamijo a rózsák hercege (1. fejezet)

A baleset

2009. április 10.-én volt a bátyám, Teru szülinapja és én szeretem volna meglepni valamivel ezért beosontam a szobájába mikor nem volt itthon, hogy kiderítsem hogy mit szeretne a legjobban, és rájöttem elviszem a kedvenc bandájának a koncertjére. Ezért megkértem anyát hogy, ha Teru megkérdezné hogy elmehet-e a Moi Dix Mois koncira akkor mondjon nemet. Anya meg is tette amit kértem tőle és minden a tervek szerint ment. 
Eljött április 10.-e Teru szülinapja. Délután elkezdtem nyaggatni hogy menyünk ki a Disel club-hoz, mert szeretnék ott valamit csinálni, hát olyan másfél óra után bele is ment és kivit engem, de azért út közben kérdezgettem.
- Hime minek akarsz a Didelhez menni?
- Az titok. Majd megtudod ha odaértünk.
- Oké. - autóztunk tovább.
Lassan oda értünk a Diselhez és Teru ujjra elkezdet kérdezgetni.
- Oké Hime megjöttünk, most már megmondod hogy minek akartál ide jönni?
- Persze. Koncira megyek. Vigyorodtam el.
- De én is szeretem volna koncira menni. - mondta nekem szomorúan.
- De Teru, - a kezébe nyomtam egy koncert jegyet. - te fogsz koncira menni, olvasd csak el.
- Rendben. Moi Dix Mois, Budapest, Disel club, 2009. április 10. - olvasta fel hangosan a szöveget ami rá volt írva. 
- Ó... köszönöm Hime. - megölelt.
- Igazán nincs mit Teru. - elindultunk befelé, mert a végén még lekéssük a koncert kezdetét. 
Bementünk és innentől másfél órán keresztül tomboltunk meg minden ilyesmit csináltunk. Mikor vége lett a koncertnek elindultunk hazafelé, de nekem furcsa előérzetem volt ezért kérleltem Terut hogy ne menjünk haza ma este.
- Teru kérlek figyelj mert rossz előérzetem van és féltelek mert nagyon fáradtnak nézel ki. 
- Ne aggódj Hime, nem lesz semmi baj. 
És végül is rá vet hogy induljunk. El is indultunk hazafelé mikor már kb. a felénél tartottunk az útnak akkor megláttam egy kocsit ami épen felénk száguldót.
- Teru vigyáz!!! 
De túl későn szóltam neki és a kocsi belénk szaladt. Mikor felébredtem a kezdeti sokból megpróbáltam segíteni Terun, kirángtam a kocsiból és megpróbáltam segíteni rajta ami nem nagyon sikerült mikor lefektetem a földre akkor láttam meg hogy menyire súlyosan sérült meg, nagyon vérzett és nem tudtam elánitali a vérzést, mikor ezt megállapított hívtam a mentőket, de ez már túl sok volt nekem és elájultam. Mikor felébredtem egy ismerős helyen voltam és haltam egy ismerős hangot.
- Hime csak hogy felébredtél. - beszélt hoznám Murasaki doktornő.
- Mond nem tudod mi van Teruval? Hol van? Odamehet hozzá? És miért fáj a fejem? Kérdeztem aggódva.
-De igen, tudom, meghalt a balesetben, odamehetsz hozzá ha akarsz. - mondta szomorúan -És azért fáj a fejed mert beverted mikor elájultál.
- Mond sokat szenvedett mielőtt meghalt?
- Nem, mikor rátok találtunk már halott volt és mosolygott. - válaszolta Murasaki doktornő. 
Időközben odaértünk a teremhez ahol Teru volt és tényleg mosolygott, olyan volt mintha csak aludt volna.
- Beszélj hozzá, biztosan figyelni fog rád, az imádott kishúgára onnan fentről.
- Teru, ne haragudj miattam vagy most halott, ha én nem akarlak koncertre vinni akkor még most is élnél. H i á n y z o l! - mikor ezt kimondtam zokogva a földre rogytam és ott sírtam.
- Jól van Hime és nem a te hibád, hanem azé a részeg őrülté aki belétek hajtott. - mondta Murasaki doktornő és szorosan átölelt. Ettől kicsit megnyugodtam de még mindig sírtam -Felhívom az anyukádat hogy vigyen haza téged. Jó?
- Igen. - visszamenetem a kórterembe ahol ébredtem - 
Mikor leakartam feküdni piheni megláttam egy férfit az ágyal szemben kinek hosszú, hullámos mogyoróbarna haja van ami a derekáig ér, kék szeme, hófehér bőre van és furcsa reneszánsz ruha van rajta amin aranyszínű hímzés van és egy vörös rózsa amiből fekete tollak állnak ki. Ekkor 14 éves voltam és ezen a ponton változót meg az életem, bár akkor még nem sejtetem semmit azt se hogy mekkora jelentősége van annak hogy találkoztam azzal a férfival, sem azt hogy mi fog tőtréni velem éveket később. Minden a fejetettjére állt az életemben, de főleg én változtam meg. A baleset előtt én egy két lábon járó szivárvány voltam, mindig színes ruhákban jártam, hosszú rózsaszín hajam volt amit mindig két copfba volt kötve és én mindig mosolyogtam, de most levágtam a hajamat és befestetem feketére és festetem bele vérvörös melir csikokat, mindig fekete ruhában járok és szinte sosem mosolygok. A gyász hatására teljesen megváltoztam, és ez mind Teru elvesztése miatt.

Karácsony Versailles modra

Hello, én Jasmine You vagyok most elmesélem hogy milyen egy karácsony, ha nem emberek hanem egy vámpír klán karácsonyozik. Jó szórakozást a történethez.

December 24-e van karácsonynak napja. Én és az öcsém, Teru várjuk hogy végre sötét legyen. Kint esik a hó, biztos szép fehér karácsony lesz az idén. Én és az öcsém várjuk hogy jöjjön a Jézuska. Lassan eljőtt az este. Teru és én az ablakhoz mentünk és láttuk hogy egy hatalmas ajándék csomag készül leszállni a kertünkbe. Az öcsém nagyon megőrült és kirohant a kertbe.
-Nézd Jasmine egy hatalmas csomagot küldőt nekünk a nagybácsikánk. (Aki egy hatalmas vámpír klánnak a vezetője és mindig küld nekünk egy szárnyakon repülő ajándékot karácsonyra).
Mikor földet ért az ajándék mi elkezdtük kibontani az ajándékot ami nagyobb volt mint a házunk, a legnagyobb meglepetésünkre a klán volt benne, pontosabban az arisztokraták, Hizaki, Masashi, Kamijo és Yuki. Mikor ezt megláttam azonnal Kamijo nyakába ugrottam és elkezdtem kérdezgetni.
-Hogy lehet hogy mind itt vagytok?-Hát szeretem volna hogy évek óta az egész főklán együtt legyen. - Mondta melegséget árasztó hangon és megölelt minket.
Ezután mind bementünk a házba és mivel vámpírok vagyunk ittunk vért és beszélgetünk, Kamijo elmesélte hogy milyen az élet a versailles-i kastélyban ahol ő él és hogy milyen volt a reneszánsz idők, amikor ő született. A beszélgetés után átadták az ajándékokat amiket nekünk hoztak, én kaptam egy lekicsinyíttet versailles-i kastélyt és benne volt az egész főklán, na az nagyon tetszett, Teru kapót igazi kardot meg pajzsot.

Hát ilyen egy karácsony ahol egy vámpír klán őszegyülik, sok külőntőltőt év után.Remélem tetszett a 15. karácsonyom története, ezután visszamentünk Kamijoval a kastélyba mi is és azóta együtt vagyunk a klánnal, pedig 500 év nem kevés idő.

A hosszú haj mizéria

Nem szabad éjszaka unatkoznom mert ilyenek születnek (kibővítettem egy régi törimet)

1628. julius 19.-én születtet a gazdag és fényüző versailles-i birodalomban egy herceg akit Kamijonak hivtak.
Eltelt 16 év és a herceg lassan felcseperedett.
Lassan elég éretlesz ahhoz hogy megházasodjon, már ki is néztek neki egy hercegnőt Jasmine You-t a szomszéd birodalom hercegnőjét.
Már kint hétágrasüt a nap, de a herceg szobájában még mindig a sötétség uralkodik, ugyanis a bársony fügőnyők nem engedik be a napfényt. A herceg békésen alszik az ágyában mint egy arisztokrata, a hosszú mogyoróbarna haja elegáns ullámokban terül szét a párnán,hófehér bőre van ami egy kissé furcsán hat és kék szeme ami igencsak szokatlan a birodalomban.Megjött az egyik szolga Kaya és felébresztette a herceget.
-Kamijo kelj fől mert mindjárt it van a hercegnő.
-Kaya csak még egy kicsit had aludjak.
-De hát Kamijo mindjárt itt van Jasmine hercegnő.
-Jaj. Tényleg. Ült fől az ágyon kisit se arisztokratikusan, ásítva. 
Elment felöltőzni, de mint minden nála ez se megy zökkenőmentesen, mert a herceg nem találja a ruháját.
-Kaya nem láttad a fekete ruhámat?
-De igen. Kamijo mi lene ha nem hagynád mindig szanaszét a ruháidat?
- Kőszi. Akkor az nem én lenék. -Válaszoltam a másik szobából.
-Mond hogy akarsz igy házasodni? Gondolod hogy ott is megkeresik a ruhádat?
-Nem, ezért is jössz velem meg azért is mert a barátom vagy. 
Mikor felöltőzőt akkor nyitott be épen Juka a herceg másik barátja.
-Szia, Juka. Mit akarsz? Kérdezte a herceg gyanakodva.
-Tudod te azt nagyon jól. - Mosolygott gyanúsan és elővet a zsebéből egy ollót.
-Juka igazán felnőhetnél már, mert ez nagyon gyerekes. Szerinted így kel viselkednie egy 17 éves grófnak? - Veszekedtem  Jukával.
- Nem, de én nem is kértem hogy gróf legyek s ugyanis hogy nézel már ki?
- Mi bajod van a kinézetemmel? Kérdezte Kamijo értetlenül Jukát.
-A fiúknak nincs derékig érő hosszú hajuk. És elkezdet üldözni már megint mondván hogy egy fiú csak nézzen ki fiúnak. 
Menekülés közben őssze találkoztam a bátyámmal Hizakival.
- Na és Juka ezt ki mondta neked?- Hát Hizaki.
- Oké én beszélek a bátyámmal. És odasétált Hizakihoz.
- Hizaki mért mondtad Jukának hogy a fiuknak csak rövid hajuk lehet?
-Mert ez így van.
-Akkor neked mért lehet hosszú hajad?
- Mert én lány vagyok, te meg fiú.
- Eredetileg te is fiú vagy. És elkezdte üldözni Hizakit Kamijo, és utol is érte, és le vágta a hosszú aranyszőke haját.
-Kamijo ezt mért kelet? Kérdezte sírva Hizaki.
- Jaj, ne haragudj, nem hitem hogy ennyire szereted a hosszú hajadat. Hizaki néz ide.
-Mi az Kamijo? - És a szeme láttára vágta le a haját Kamijo.-Kamijo ezt miért csináltad?
-Hogy ne sírjál. Meg amugyis majd úgyis megint megnő a hajunk, vagy nem?
-Jaj Kamijo te hülye. - És Hizaki megölelte Kamijot. 
Eközben megjőt Teru és elkezdet kérdezősködni.
-Kamijo, Hizaki mi történt a hajatokkal?
-Először levágtam Hizaki haját, de elkezdet sírni és én azért hogy ne legyen olyan szomorú inkább levágtam a saját hajamat is.
-Ti két hülye vagytok, tudjátok? De ugye az én hajamat nem akarjátok levágni? ugye nem?
- Nyugi Teru nem, elég ha mi kitudjuk magyarázni magunkat az apánknál. - Mondta Kamijo.
-Akkor megnyugodtam. - És mind a hárman elindultak a trónterembe, de a király Yuki észrevette a fiait és rögtön...
- Mit csináltatok ti ketten a hajatokkal?
-Hát Kamijo levágta a hajamat és ezért elkezdtem sírni amin Kamijo annyira elszomorodott hogy a saját haját is levágta.
-Értem.Gyertek mind a ketten ide. - És a két herceg odament az apjához.
- Kamijo most mit mondjak a hercegnőnek hisz megígértem neki hogy nem hagyom hogy levágd a hajadat.
-Azt csak bízd rám. - És Kamijo eltűnt a szobájába.
-Kamijo megjőt a hercegnő. - Szolt Kaya Kamijonak.-Rendben. Kérlek kísérd fel a szobámba. Nem sokkal később már a szobában voltak mind a ketten és elbeszélgetek.
-Mond Jasmine mért akartad hogy ne vágjam le a hajamat?
-Mert az én birodalmamban nincsenek hosszú haj fiúk, és kíváncsi lettem volna legalább egyre.
-Értem, van egy megoldás erre.
-És mi? - Kérdezte értetlenül.
-Elviszlek Teruhoz az öcsémhez. - És átmentek Teru szobájába és ott beszélgetek és hülyültek.
3 hónappal később összeházasodott Kamijo és Jasmine You.

Versailles a stúdióban.

Kamijo POV.

Hizaki a maximalizmusával nagyon kiakasztott, mert nem képes felfogni hogy ma már úgy se tud jobban teljesíteni. Elkezdtem veszekedni vele hogy nyugodjon már le, de Hizaki sértődötten kivonult a teremből. Én utána akartam menni, de Kaya jött be az ajtón kimonóban füstölővel a kezében és valamit kántált.
- Mit csinálsz? - kérdem érdeklődve.
- Szellemet irtok.
- Most? - Teru érdekködlik.
- Igen, most.
- Délután 5 órakor? - kérdezi Yuki.
- Délután 5 órakor.
- Kaya, itt nincsenek szellemek, sehol sincsenek szellemek, mert szellemek nem léteznek.
Kaya mikor azt közöltem vele elsétált az ajtóig, de mielőtt kilépet volna azt mondta hogy:
- A próbatermünk olyan mint egy rózsás kert a kiadó meg egy örültek háza.
Teru Hizaki után ment, sőt mind utána mentünk, de sehol, Hizaki eltűnt én meg egyre dühösebb vagyok, Teru meg egyre hülyébb. Végig rohantunk az egész kiadón és eltévedtünk, "na szép eltévedek a saját kiadómban", szerencsére Juka erre járt és visszavezetett minket az irodámhoz ahonnan már tudtuk az utat.
- Hizaki kiment a városba. - mondta Juka.
- Na most hogy találjuk meg azt a csajt, kész elmebaj és én még Teru-t tartottam tök hülyének, mert rózsaszín ruhában, kápszeres tündérke módjára táncikált a mezőn. Masashi meg... nos ő is eltűnt, Jasmene You-val randiznak Harajukuban.
- Na akkor én, Yuki és Teru vagyunk. Meg van, biztos az egyik kastélynál van, hisz olyan, mint én. Ma akkor irány Tokyo! Nem lesz nehéz hiszen... - lelkesedtem fel - jah... Tokyo hatalmas és én még a saját kiadómban is eltévedek, hát még akkor Tokyo-ban.
Mielőtt elindultunk volna én még elmentem WC-re, de amit ott találtam az kicsit ledöbbentem, egy Hizaki találtam a mosdóban és ép tollászkodott (tudtam hogy Hizi lányos, de nem ennyire), de mikor meglátot megijedett és elfutott én meg utána. Már majdnem elmenekült mikor Yuki kiakart jönni a próbateremből (ahol megnézte hogy nem-e ment vissza Hizaki). Ajtó nyílik, Hizaki az ajtónak ment én meg egyenesen bele (nem tudtam megállni).
- Yuki miért csaptad rám az ajtót?! - kiabál Yuki-val.
- Nem számítottam száguldozó Hizakikra.
- Jól vagytok fiúk? - kérdezte Yuki.
- Én jól vagyok - válaszolta Hizaki - és te Kamijo?
- Én is. Legalább tanultunk az esetből.
- Bocsánat Kamijo hogy elfutottam.
- Nem, te bocsáts meg amiért veszekedtem veled, hisz én is ép olyan maximalista vagyok, főleg ha zenéről van szó.
- Ő... de mit csináltál a WC-ben mikor bementem?
- Az ti-to-k. De hol van Teru.
- Mivel nem tudtunk úgy próbálni hogy nem vagy meg, így elengedtem pár zenész barátjával kocsikázni.
Miután befejeztük a beszélgetést leültünk a próbateremben  TV-t nézni, mind a hárman. Fél órával később a híradóiban beszámolnak egy balesetről, de nem nagyon érdekelt.
- Te Kamijo, az a kocsi? Nem olyan van Teru-nak is?
- De igen. Siessünk!
Gyorsan beszálltunk a kocsiba és a helyszínre siettünk. Teru súlyosan megsérült, átdöfte egy fémrúd, így már a helyszínen meghalt.

Pár héttel később.
Teru temetésén vagyok, szakad az eső, mintha az ég is siratná. A koporsóban ott volt mellette a kedvenc piros-fekete gitárja. Hizaki magát hibáztatja a történtek miat.

Egy hónappal később a próbateremben.
- Kamijo ez az én hibám, ha én nem futok el akkor Teru még mindig élne. - sírt Hizaki.
- Hizaki ne hibáztasd magad, hisz nem tehetsz semmiről. - átöleltem és megpróbáltam megnyugtatni.

Három hónappal később bejelentettük hogy az albumot még kiadjuk, de utána a Versailles végérvényesen megszűnik létezni.
Nem akartuk, vagy inkább nem is tudtuk folytatni a közös zenélést úgy hogy Teru már nincs közöttünk.
Mindannyian nagyon szerettük és nem tudjuk elhinni hogy nincs többé.

Itt a vége, a Versailles nincs többé és a tagok szétszóródtak, más-más bandákba, vagy véglegesen felhagytak a zenéléssel.

Teru a vámpírok hercege

Egy teliholdas éjszaka volt mikor Teru felébredt "Átaludtam a hosszú időt." A klánját lemészárolták, csak  hatan maradtak a nemesek. DE ők már csak bujkálva élhetik túl, ezt megtanulták mikor a szemük látára ölték meg  Jasmine You-t. De jött egy ember lány és minden megváltozott, újra képes volt szeretni, de mind a ketten tudták hogy  a boldogságunknak nagy az ára. Mert egyikünknek le kel mondania a régi életéről. Kész voltam feladni az életem hogy én is közéjük való lehessek. Terunak nehezére eset megölni a szerelmét, ezért Masashi ölt meg. Lehunytam a szemeim és egy harapást éreztem a nyakamon, Masashi karjaiban ébredtem. Most már én is az elátkozott nemesek közé tartozom. Kamijo azt mondta:
- Murasaki a családba tartozol. A mi családunk vére sosem veszik el. Mi uralkodunk az időn. Üdvözöllek a rózsáktól illatos világban.
Az emberek gyűlölete határtalan, addig űzték Jasmine You-t is amíg meg nem tudták ölni. Terut én fogom meg védeni, mert szeretem és nem élném túl ha ő meghalna. Eljött a két klán harcának a napja. Az emberek és a vámpírok közötti háború a végső ütközethez érkezett. Az összecsapásban sok ember meghalt. A vámpírok győzelmével ért véget, de Teru és Kamijo súlyosan megsebesült és itt már a vámpírok híres gyógyító képessége is kevés volt és Teru meghalt. Én bosszút esküdtem, hogy addig nem halok meg amíg a gyilkosok élnek és tíz évnyi újabb harc után már csak én és Hizaki maradtunk életben, de a fiúk gyilkosa is meghalt a harcban. Az egész végén Hizaki saját kezűleg ölt meg, mert megígérte hogy ha mindennek vége akkor velem is végez hogy Teruval újra együtt lehessünk. De Hizakit is megöltél. Így újra együtt a klán. A kastély ahol éltünk üresen áll már lassan 500 éve, a "Rózsa gyemekei" halottak a földre sötétség borult az embereket isten háborúval bünteti. Mi meg újjászülettünk az egyetlen helyen ahol nincsen háború és mi vagyunk az uralkodói, ez a világ a vámpíroké. Teruval összeházasodtunk és egy hatalmas kastélyban élünk mi heten. Teru a király és én a királynő és a többiekkel együtt uralkodunk ezen a birodalmon. A birodalom neve pedig Versailles.

Hogyan lettem Versailles, avagy hogyan lesz egy fangirlből bandatag

Vegyünk egy hibbant lányt aki imádja a Versailles-t és arról álmodozik hogy találkozhat velük  és vegyünk egy furcsa japán bandát akik egyszer csak úgy döntenetek elmenek tanítani egy magyar általános iskolának a 7. osztályába.

2008. szeptember 1. van reggel 8 óra.
A 1. óra ének lenne, de a tanár nem jött még be, pedig már fél óra is eltelt. De pár perccel később nyílik az ajtó és legnagyobb meglepetésemre a tanár helyet Teru jött be.
- Teruuuuuu! - a nyakába ugrottam amin eléggé meglepődött.
Nem vettem észre hogy a banda többi tagja is bejött és Kamijo ott nevetett ezen a jeleneten. És meg elvörösödtem, de ki ne vörösödött volna el ha a kedvenc bandája előtt totálisan leéget magát.
- Te aztán nagy fanja lehetsz a mi kis hibbant gitárosunknak - mondta mosolyogva Hizaki.
- Igen, tényleg nagy fanja vagyok Teru-samanak.
- És mi a neved kislány?
- Yam -Yamashita Hime. - feleltem.
- Hime?!
- Igen Hizaki-san, a nevem Hime. Félig japán vagyok.
- Teru hallod ő is japán, bár csak félig.
- Igen Hizaki hallom. - mondta vigyorogva Teru.
Elkezdődött az énekóra amin Kamijo tanitott nekünk dalokat, többek közöt a The Revenant Chaoirt, Gekakkut és az Ascendead Mastert.
- Te Hime ki ez a buzi aki most énekel? és ki volt az a buzi akinek a nyakába ugrottál? - kérdezte egy nagyon bunkó és tiszteletlen osztálytársam.
- Na, drága bunkókám az aki énekel az Kamijo a Versailles csodálatos énekese aki százszor jobb mint ti, akinek meg a nyakába ugrottam az Teru a Versailles gitárosa aki még Kamijonál is csodálatosabb. - magyaráztam el neki és a fejére koppintottam.
Kamijo meghallotta hogy miket beszélek róluk és kihívott hogy megdicsérjen és megkérjen hogy segítsek neki a tanításban, végül is én ismerem az osztályomat. A második óra rajz volt. Hizaki azt mondta tervezünk magunknak reneszánsz ruhát (az enyém egy fekete, arany hímzésű ruha, olyasmi mint Kamijoé a Serenade PV-ben) és technika órán meg is varrtuk. Kamijo azt mondta ez az egyenruhánk. A következő óra tesi volt, Teru tartotta az órát és megtanított minket táncolni és én segíttetem neki. Miközben táncoltunk Teruval úgy néztünk ki mint egy szerelmes pár. A hatodik óra angol, de Kamijo inkább japánul tanított minket, mert azt mondta a legjobb gyereket magával viszi japánba és a kiadójánál kiprobálhatja hogy hogyan kel felvenni egy CD-, hangszereléssel meg mindennel együtt. Az informatika helyet elővettük a suliban levő hangszereket és a Versailles megtanította nekünk az alapokat. Én gitározni tanultam Terutol. Suli után mielőtt hazamentem volna beszélni akartam Kamijoval, de sehol nem találtam, már ép indultam volna haza mikor találkoztam Teruval.
- Teru nem tudod hogy hol van Kamijo?
- De tudom. a Disel clubban van és készülődik az esti koncira.
- Óh..., értem.
- Gyere velem.
- Okés.
Felültünk Teru motorjára és elmentünk a Diselhez-
- Amúgy miért akartál beszélni Kamjoval?
- Mert megszerettem volna kérdezni hogy miért jöttetek a sulimba és megmondani neki hogy milyen sijat jelent számomra a zenétek.
Beszélgetés közben megérkeztünk a Diselhez ahol Kamijo már duzzogott.
- Teru hol voltál eddig és miért hoztad ide Hime-t?
- Suliban voltam és Hime beszélni akar veled.
- Oh... oké. Hime majd a koncert után beszélünk, addig maradj a színpad mögött.
- Ok... oké.
És elmentem a színpad mögé hogy megvárjam a konci végét. Már a koncert felénél tartott amikor Kamijo elkezdet valamit mondani a közönségnek, én nem nagyon figyeltem.
- Most kérném a legkergébb rajongómat jöjjön ide... - gondolkodtam hogy ki lehet a legkergébb rajongoja, de nem jöttem rá - Hime gyere ide. -oda futottam Kamijohoz.
A koncert végéig Kamijoval együtt énekeltünk. a koncert után visszavonultak az öltözőbe.
 - Hime gyere te is.
- Megyek. - futottam Kamijo után.
Bementünk mind az öltözőbe, én leültem egy kanapára Kamijo pedig mellém ült, és hirtelen felém fordult.
- Holnap reggel érted megyünk és te velünk jössz Tokyo-ba   és megmutatjuk neked a kiadónkat.
- Igenis Kamijo-san.
Miután lezuhanyoztak mind visszamentek a hotelba ahol megszálltak kivéve Teru-t mert ő hazavitt engem, de volt egy kis probléma, a probléma neve: Anyám.
- Teru!
- Anya, hagyd békén Teru-t! - néztem gonoszul anyámra.
- Rendben. - szomorodott kicsit el - Teru nem akarsz itt aludni nálunk?
- Nem, sajnos nem aludhatok itt, mert Kamijo kinyír ha megtudja.
- Naa, léci Teru-san - néztem Teru-ra boci szemekkel.
- Rendben maradok.
És lefeküdtünk mind aludni.
Reggel már hatkor ébren voltam, ami elég furcsa, végtére is általában tíz előtt nem lehet engem kirugdalni az agyból. Átmentem Teru-hoz a másik szobába ahol édesen aludt, olyan volt mint egy kis angyalka. Reggel 8-kor Kamijo eljött a lakásunkra és mikor kereset engem benyitott a szobába ahol Teru aludt és én meg figyeltem őt.
- Hime mért nem kelteted fel? - nézet rám dühösen Kamijo - na mindegy is. - elkezdte rázogatni Teru-t.
- Hát mert olyan édesen alszik, nem volt szívem felkelteni.
- Lehet hogy édesen alszik, de az biztos hogy ha nem kel föl most akkor lekéssük a repülőt amivel megyünk Japánba.
- Bo-bocsánat. Ne haragudj Kamijo.
- Nem haragszom, de keltsük föl.
- Oké.
Felkeltettük Terut, de nem nagyon akart kikelni az ágyból. De azért sikerül kiráznunk onnan. Olyan fura volt hogy az általam istenként tisztelt zenész itt alud az a házamban.
- Mi az Hime? - nézet rám érdeklődve Teru.
- Semmi, csak hogy mindig olyan tökéletesnek láttalak és most alsógatyában és kócos hajjal és smink nélkül olyan emberinek tűnsz.
- Hát én is csak ember vagyok, pont mint te.
Teru felöltözött és utána indulhattunk a reptérre ahol még szép hogy galibába keveredtünk, mert én és Teru eltévedtünk és nem tudtuk merre vannak a többiek.
- Teru hogy tudtunk eltévedni?
- Hát azt nem tudom, de túl sok itt az ember ahhoz hogy m, megtaláljuk Kamijoékat.
- Ez igaz.
Nem sokkal később megtaláltuk Kamijoékat és felszálltunk a repülőre. Pár órával később már meg is érkeztünk japánba én elmentem Teruval, mert nála fogok lakni amíg itt vagyok. Kamijo megmutatott nekem mindent a stúdióban, az hogy hogyan kel felvenni egy Cd-t, azt hogy hogyan készülnek a vágások meg minden. A nap vége felé meg  felvetünk egy olyan CD-t amin az 5 kedvenc számomat én éneklem és a banda zenél rajta. Olyan gyorsan eltelt az a két hét amit itt tölthettem japánban a Versailles-el, ma kel hazamennem. Kamijo feljött Teru lakására mert beszélni akart velünk.
- Hime mi is elmegyünk veled Magyarországra, mert van egy kis dolgunk ott.
- Rendben Kamijo.
És elmentünk a reptérre és felszálltunk a repülőre és vissza repültünk Magyarországra. Mikor megérkeztünk Kamijo vissza jött velem a házamba ahol megint találkozott az anyámmal.
- Jó napot hölgyem.
- Jó napot Kamijo.
- Szeretném a lányát a tanoncommá fogadni és azt szeretném hogy az iskolámba járjon és ott kinevelhessék sztárrá.
- Én bele egyezek, de a lányom is belegyezik azt nem tudom.
- Anya még szép hogy bele egyezek, hisz ők a Versailles, a példaképeim és japán álmaim országa és tudod jól hogy az az álmom hogy sztár lehessek, olyan, mint ők.
- Akkor menyél velük és legyél boldog és híres.
- Hime szed össze a cuccaid amik kelhetnek ahhoz hogy japánban élj. - mondta Kamijo.
- Okés. - és bementem a  szobámba összeszedni a cuccaim.
Pár órával később már indultunk is japánba és most még Teru se tévedt el a reptéren. Nem olyan sokára már meg is érkeztünk japánba, Teru elvitt magához, mert ott éltem amíg nem költöztem be a koleszba ami kb. 2 héttel az érkezésem után történt. Szorgalmasan tanultam a suliban, a 2. évtől Teru saját tanonca voltam és ő segített nekem mindenben. Ha a négy évet kijárom a suliban akkor alakíthatok saját bandát és a bandám Kamijo kiadójánál lesz eleinte akkor. Minden nyáron vissza menetem Magyarországra a szüleimhez.
Már 3 évet kijártam a suliból, mikor a Versailles basszerosa Jasdmine You meghalt 2009-ben.
- Hime velünk jönnél turnézni a következő nyáron?
- Persze. Ez megtisztelő.
A nyáron világ körüli turnéra mentünk a bandával és utána hivatalosan is a banda tagja lettem.

Hát így lettem egy egyszerű rajongóból a Versailles basszerosa.

Gyilkos álom

- Reita mit akarsz tenni azzal a pisztollyal? - kérdem meg rettegve a barátomat.
- Nyugi Teru csak leakarlak lőni. - felelte teljes nyugalomban Reita.
- Nyugodjam meg? Hisz a szerelmem meg akar ölni hogy nyugodhatnék meg? - kezdtem el lassan hátrálni, de Reita utánam jött és meglőtt, szerencsére a golyó csak súrolt. Oda mentem Reitához és szorosan átöleltem amitöl lenyugodott és nem akart már lelőni.
- Teru kérlek ha még egyszer bántani akarlak akkor lőjél le. - a kezembe adta a pisztolyt.
Elmentünk lefeküdni mintha semmi se történt volna, de Rei tudta hogy menyire veszélyes tud lenni, mert utólag rá döbben hogy mit tett.

Pár nappal később megint rátört Rei-re a eszemeveszetség és tört-zúzott a lakásunkban. Én berohantam a hálószobába ahol a fegyvert tartottam bezárva az éjjeliszekrénybe. Kinyitottam a kulcsos fiókot és elővettem a pisztolyt, akkor láttam meg hogy Rei-nél van széttört üvegpohár és az egyik szilánkjával rám támadott, de én nem lőttem le. Mikor Reita magához tért meglátta hogy a szívembe állította az üvegszilánkot és már ép haldokoltam, de azt nem vette észre hogy én meg lelőttem, pontosabban a szíve mellé lőttem. Ott feküdtünk egymás karjai közt míg meg nem haltunk.

A vörös hold legendája. (1. fejezet)

Az Interjú a vámpírral című film és egy teliholdas éjszakai sétálás ihlete meg a történetet 

Jó estét kívánok mindenkinek!
A nevem Hiroshi, Yamazaki Hiroshi. Én egy vámpír vagyok. Elmeséljem a halálom és a halálom utáni életem történetét?
Igen?!
Akkor kezdem.

Valamikor 1600 körül születtem Edo-ban. Egy nagy szamuráj család legkisebb gyermekeként, de én nem szerettem a háborút, a harcokat, a gyilkolást, ezért apám 16 éves koromban kitagadott a családból. Ezután valahogy átkeveredtem Franciaországba ahol egy arisztokrata befogadott a családjába és saját gyermekeként bánt velem. 20 éves koromban beleszeretem egy lányba, Simuvéba, nagyon boldogok voltunk 3 évig egymás mellet amíg egy betegség el nem szakította tőlem. Teljesen magamallat voltam és megakartam halni, nekem mindegy volt hogy hogyan, de megakartam halni. Megpróbáltam öngyilkos lenni, de túl gyáva voltam ahhoz hogy megtegyem. Mikor már teljesen kétségbe estem találkoztam egy vámpírral kinek hosszú fekete haja volt, vérvörös szeme és hófehér bőre.
- Tudom hogy keresed a halált, de félsz meghalni - vigyorodott el ördögien - megszabadítsalak az életedtől?
Én összerezzentem a félelemtől és a földbe gyökeredzett a lábam. A vámpír megharapott, de nem ölt meg, ott hagyott félholtan a folyóparton.
Következő éjszaka megint eljött a vámpír hozzám.
- Még mindig vágyod a halált?
- Nem, de nincs értelme az életemnek, a szerelmem halott, a családom kitagadott (bár van helyette másik) és már senki szeret.
A vámpír megharapta a nyakam és kiszívta a véremet majd megitatott a sajátjával. így kezdődőt el Hiroshi a vámpír élete és így ért véget az emberi énem élete. Ez egy teliholdas éjszaka volt amikor a hold vörösen világított, ezt az időszakot a vámpírok éjszakájának és szokták hívni.

XD

Ép kémia órán vagyok mikor is a tanár elkezd üvegeket hajigálni hozzám (fogalmam sincs róla hogy miért), de Teru berepül az ablakon és elkezd kiabálni a tanárral. Ezután a karjaiba vett és kirepült velem az ablakon. Kicsit furcsa volt, mert a rózsaszín ruhájában és a hosszú szőke hajával amiben rózsaszín masni volt egészen úgy nézet ki mint egy Barbie baba, ja és a vámpír szárnyak és biziszörny fülek nagyon nem összepasszolása miatt csak még cukibb volt.
- Teru hova megyünk?
- A Versailles-ba. -mondta mosolyogva.
- És ott lesznek a többiek is?
- Igen ott lesznek ők is.
Mikor leszálltunk Tokióba kicsit meglepődtem, de nem zavart.
- Teru elmegyünk Harajukuba?
- Hime, nyugi előbb elmegyünk a kiadóba hogy összeszedjük a bandát és utána mehetünk Harajukuba.
- Oké, indulás! - és indultam volna el a kiadóhoz - ő... Teru, merre van a kiadó?
- Tudok egy egyszerűbb módszert- és megint felkapott - elrepülünk a kiadóhoz.
Mikor már a kiadóban voltunk és összeszedtük a többieket kimentünk Harajukuba ahol Hizakival vásároltunk mindenféle szép loli ruhákat és még egy darabig ott maradtam a fiúkkal Tokióban.