- Reita mit akarsz tenni azzal a pisztollyal? - kérdem meg rettegve a barátomat.
- Nyugi Teru csak leakarlak lőni. - felelte teljes nyugalomban Reita.
- Nyugodjam meg? Hisz a szerelmem meg akar ölni hogy nyugodhatnék meg? - kezdtem el lassan hátrálni, de Reita utánam jött és meglőtt, szerencsére a golyó csak súrolt. Oda mentem Reitához és szorosan átöleltem amitöl lenyugodott és nem akart már lelőni.
- Teru kérlek ha még egyszer bántani akarlak akkor lőjél le. - a kezembe adta a pisztolyt.
Elmentünk lefeküdni mintha semmi se történt volna, de Rei tudta hogy menyire veszélyes tud lenni, mert utólag rá döbben hogy mit tett.
Pár nappal később megint rátört Rei-re a eszemeveszetség és tört-zúzott a lakásunkban. Én berohantam a hálószobába ahol a fegyvert tartottam bezárva az éjjeliszekrénybe. Kinyitottam a kulcsos fiókot és elővettem a pisztolyt, akkor láttam meg hogy Rei-nél van széttört üvegpohár és az egyik szilánkjával rám támadott, de én nem lőttem le. Mikor Reita magához tért meglátta hogy a szívembe állította az üvegszilánkot és már ép haldokoltam, de azt nem vette észre hogy én meg lelőttem, pontosabban a szíve mellé lőttem. Ott feküdtünk egymás karjai közt míg meg nem haltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése