2012. június 28., csütörtök

Versailles a stúdióban.

Kamijo POV.

Hizaki a maximalizmusával nagyon kiakasztott, mert nem képes felfogni hogy ma már úgy se tud jobban teljesíteni. Elkezdtem veszekedni vele hogy nyugodjon már le, de Hizaki sértődötten kivonult a teremből. Én utána akartam menni, de Kaya jött be az ajtón kimonóban füstölővel a kezében és valamit kántált.
- Mit csinálsz? - kérdem érdeklődve.
- Szellemet irtok.
- Most? - Teru érdekködlik.
- Igen, most.
- Délután 5 órakor? - kérdezi Yuki.
- Délután 5 órakor.
- Kaya, itt nincsenek szellemek, sehol sincsenek szellemek, mert szellemek nem léteznek.
Kaya mikor azt közöltem vele elsétált az ajtóig, de mielőtt kilépet volna azt mondta hogy:
- A próbatermünk olyan mint egy rózsás kert a kiadó meg egy örültek háza.
Teru Hizaki után ment, sőt mind utána mentünk, de sehol, Hizaki eltűnt én meg egyre dühösebb vagyok, Teru meg egyre hülyébb. Végig rohantunk az egész kiadón és eltévedtünk, "na szép eltévedek a saját kiadómban", szerencsére Juka erre járt és visszavezetett minket az irodámhoz ahonnan már tudtuk az utat.
- Hizaki kiment a városba. - mondta Juka.
- Na most hogy találjuk meg azt a csajt, kész elmebaj és én még Teru-t tartottam tök hülyének, mert rózsaszín ruhában, kápszeres tündérke módjára táncikált a mezőn. Masashi meg... nos ő is eltűnt, Jasmene You-val randiznak Harajukuban.
- Na akkor én, Yuki és Teru vagyunk. Meg van, biztos az egyik kastélynál van, hisz olyan, mint én. Ma akkor irány Tokyo! Nem lesz nehéz hiszen... - lelkesedtem fel - jah... Tokyo hatalmas és én még a saját kiadómban is eltévedek, hát még akkor Tokyo-ban.
Mielőtt elindultunk volna én még elmentem WC-re, de amit ott találtam az kicsit ledöbbentem, egy Hizaki találtam a mosdóban és ép tollászkodott (tudtam hogy Hizi lányos, de nem ennyire), de mikor meglátot megijedett és elfutott én meg utána. Már majdnem elmenekült mikor Yuki kiakart jönni a próbateremből (ahol megnézte hogy nem-e ment vissza Hizaki). Ajtó nyílik, Hizaki az ajtónak ment én meg egyenesen bele (nem tudtam megállni).
- Yuki miért csaptad rám az ajtót?! - kiabál Yuki-val.
- Nem számítottam száguldozó Hizakikra.
- Jól vagytok fiúk? - kérdezte Yuki.
- Én jól vagyok - válaszolta Hizaki - és te Kamijo?
- Én is. Legalább tanultunk az esetből.
- Bocsánat Kamijo hogy elfutottam.
- Nem, te bocsáts meg amiért veszekedtem veled, hisz én is ép olyan maximalista vagyok, főleg ha zenéről van szó.
- Ő... de mit csináltál a WC-ben mikor bementem?
- Az ti-to-k. De hol van Teru.
- Mivel nem tudtunk úgy próbálni hogy nem vagy meg, így elengedtem pár zenész barátjával kocsikázni.
Miután befejeztük a beszélgetést leültünk a próbateremben  TV-t nézni, mind a hárman. Fél órával később a híradóiban beszámolnak egy balesetről, de nem nagyon érdekelt.
- Te Kamijo, az a kocsi? Nem olyan van Teru-nak is?
- De igen. Siessünk!
Gyorsan beszálltunk a kocsiba és a helyszínre siettünk. Teru súlyosan megsérült, átdöfte egy fémrúd, így már a helyszínen meghalt.

Pár héttel később.
Teru temetésén vagyok, szakad az eső, mintha az ég is siratná. A koporsóban ott volt mellette a kedvenc piros-fekete gitárja. Hizaki magát hibáztatja a történtek miat.

Egy hónappal később a próbateremben.
- Kamijo ez az én hibám, ha én nem futok el akkor Teru még mindig élne. - sírt Hizaki.
- Hizaki ne hibáztasd magad, hisz nem tehetsz semmiről. - átöleltem és megpróbáltam megnyugtatni.

Három hónappal később bejelentettük hogy az albumot még kiadjuk, de utána a Versailles végérvényesen megszűnik létezni.
Nem akartuk, vagy inkább nem is tudtuk folytatni a közös zenélést úgy hogy Teru már nincs közöttünk.
Mindannyian nagyon szerettük és nem tudjuk elhinni hogy nincs többé.

Itt a vége, a Versailles nincs többé és a tagok szétszóródtak, más-más bandákba, vagy véglegesen felhagytak a zenéléssel.

2012. június 16., szombat

Teru a vámpírok hercege

Egy teliholdas éjszaka volt mikor Teru felébredt "Átaludtam a hosszú időt." A klánját lemészárolták, csak  hatan maradtak a nemesek. DE ők már csak bujkálva élhetik túl, ezt megtanulták mikor a szemük látára ölték meg  Jasmine You-t. De jött egy ember lány és minden megváltozott, újra képes volt szeretni, de mind a ketten tudták hogy  a boldogságunknak nagy az ára. Mert egyikünknek le kel mondania a régi életéről. Kész voltam feladni az életem hogy én is közéjük való lehessek. Terunak nehezére eset megölni a szerelmét, ezért Masashi ölt meg. Lehunytam a szemeim és egy harapást éreztem a nyakamon, Masashi karjaiban ébredtem. Most már én is az elátkozott nemesek közé tartozom. Kamijo azt mondta:
- Murasaki a családba tartozol. A mi családunk vére sosem veszik el. Mi uralkodunk az időn. Üdvözöllek a rózsáktól illatos világban.
Az emberek gyűlölete határtalan, addig űzték Jasmine You-t is amíg meg nem tudták ölni. Terut én fogom meg védeni, mert szeretem és nem élném túl ha ő meghalna. Eljött a két klán harcának a napja. Az emberek és a vámpírok közötti háború a végső ütközethez érkezett. Az összecsapásban sok ember meghalt. A vámpírok győzelmével ért véget, de Teru és Kamijo súlyosan megsebesült és itt már a vámpírok híres gyógyító képessége is kevés volt és Teru meghalt. Én bosszút esküdtem, hogy addig nem halok meg amíg a gyilkosok élnek és tíz évnyi újabb harc után már csak én és Hizaki maradtunk életben, de a fiúk gyilkosa is meghalt a harcban. Az egész végén Hizaki saját kezűleg ölt meg, mert megígérte hogy ha mindennek vége akkor velem is végez hogy Teruval újra együtt lehessünk. De Hizakit is megöltél. Így újra együtt a klán. A kastély ahol éltünk üresen áll már lassan 500 éve, a "Rózsa gyemekei" halottak a földre sötétség borult az embereket isten háborúval bünteti. Mi meg újjászülettünk az egyetlen helyen ahol nincsen háború és mi vagyunk az uralkodói, ez a világ a vámpíroké. Teruval összeházasodtunk és egy hatalmas kastélyban élünk mi heten. Teru a király és én a királynő és a többiekkel együtt uralkodunk ezen a birodalmon. A birodalom neve pedig Versailles.

2012. június 12., kedd

Hogyan lettem Versailles, avagy hogyan lesz egy fangirlből bandatag

Vegyünk egy hibbant lányt aki imádja a Versailles-t és arról álmodozik hogy találkozhat velük  és vegyünk egy furcsa japán bandát akik egyszer csak úgy döntenetek elmenek tanítani egy magyar általános iskolának a 7. osztályába.

2008. szeptember 1. van reggel 8 óra.
A 1. óra ének lenne, de a tanár nem jött még be, pedig már fél óra is eltelt. De pár perccel később nyílik az ajtó és legnagyobb meglepetésemre a tanár helyet Teru jött be.
- Teruuuuuu! - a nyakába ugrottam amin eléggé meglepődött.
Nem vettem észre hogy a banda többi tagja is bejött és Kamijo ott nevetett ezen a jeleneten. És meg elvörösödtem, de ki ne vörösödött volna el ha a kedvenc bandája előtt totálisan leéget magát.
- Te aztán nagy fanja lehetsz a mi kis hibbant gitárosunknak - mondta mosolyogva Hizaki.
- Igen, tényleg nagy fanja vagyok Teru-samanak.
- És mi a neved kislány?
- Yam -Yamashita Hime. - feleltem.
- Hime?!
- Igen Hizaki-san, a nevem Hime. Félig japán vagyok.
- Teru hallod ő is japán, bár csak félig.
- Igen Hizaki hallom. - mondta vigyorogva Teru.
Elkezdődött az énekóra amin Kamijo tanitott nekünk dalokat, többek közöt a The Revenant Chaoirt, Gekakkut és az Ascendead Mastert.
- Te Hime ki ez a buzi aki most énekel? és ki volt az a buzi akinek a nyakába ugrottál? - kérdezte egy nagyon bunkó és tiszteletlen osztálytársam.
- Na, drága bunkókám az aki énekel az Kamijo a Versailles csodálatos énekese aki százszor jobb mint ti, akinek meg a nyakába ugrottam az Teru a Versailles gitárosa aki még Kamijonál is csodálatosabb. - magyaráztam el neki és a fejére koppintottam.
Kamijo meghallotta hogy miket beszélek róluk és kihívott hogy megdicsérjen és megkérjen hogy segítsek neki a tanításban, végül is én ismerem az osztályomat. A második óra rajz volt. Hizaki azt mondta tervezünk magunknak reneszánsz ruhát (az enyém egy fekete, arany hímzésű ruha, olyasmi mint Kamijoé a Serenade PV-ben) és technika órán meg is varrtuk. Kamijo azt mondta ez az egyenruhánk. A következő óra tesi volt, Teru tartotta az órát és megtanított minket táncolni és én segíttetem neki. Miközben táncoltunk Teruval úgy néztünk ki mint egy szerelmes pár. A hatodik óra angol, de Kamijo inkább japánul tanított minket, mert azt mondta a legjobb gyereket magával viszi japánba és a kiadójánál kiprobálhatja hogy hogyan kel felvenni egy CD-, hangszereléssel meg mindennel együtt. Az informatika helyet elővettük a suliban levő hangszereket és a Versailles megtanította nekünk az alapokat. Én gitározni tanultam Terutol. Suli után mielőtt hazamentem volna beszélni akartam Kamijoval, de sehol nem találtam, már ép indultam volna haza mikor találkoztam Teruval.
- Teru nem tudod hogy hol van Kamijo?
- De tudom. a Disel clubban van és készülődik az esti koncira.
- Óh..., értem.
- Gyere velem.
- Okés.
Felültünk Teru motorjára és elmentünk a Diselhez-
- Amúgy miért akartál beszélni Kamjoval?
- Mert megszerettem volna kérdezni hogy miért jöttetek a sulimba és megmondani neki hogy milyen sijat jelent számomra a zenétek.
Beszélgetés közben megérkeztünk a Diselhez ahol Kamijo már duzzogott.
- Teru hol voltál eddig és miért hoztad ide Hime-t?
- Suliban voltam és Hime beszélni akar veled.
- Oh... oké. Hime majd a koncert után beszélünk, addig maradj a színpad mögött.
- Ok... oké.
És elmentem a színpad mögé hogy megvárjam a konci végét. Már a koncert felénél tartott amikor Kamijo elkezdet valamit mondani a közönségnek, én nem nagyon figyeltem.
- Most kérném a legkergébb rajongómat jöjjön ide... - gondolkodtam hogy ki lehet a legkergébb rajongoja, de nem jöttem rá - Hime gyere ide. -oda futottam Kamijohoz.
A koncert végéig Kamijoval együtt énekeltünk. a koncert után visszavonultak az öltözőbe.
 - Hime gyere te is.
- Megyek. - futottam Kamijo után.
Bementünk mind az öltözőbe, én leültem egy kanapára Kamijo pedig mellém ült, és hirtelen felém fordult.
- Holnap reggel érted megyünk és te velünk jössz Tokyo-ba   és megmutatjuk neked a kiadónkat.
- Igenis Kamijo-san.
Miután lezuhanyoztak mind visszamentek a hotelba ahol megszálltak kivéve Teru-t mert ő hazavitt engem, de volt egy kis probléma, a probléma neve: Anyám.
- Teru!
- Anya, hagyd békén Teru-t! - néztem gonoszul anyámra.
- Rendben. - szomorodott kicsit el - Teru nem akarsz itt aludni nálunk?
- Nem, sajnos nem aludhatok itt, mert Kamijo kinyír ha megtudja.
- Naa, léci Teru-san - néztem Teru-ra boci szemekkel.
- Rendben maradok.
És lefeküdtünk mind aludni.
Reggel már hatkor ébren voltam, ami elég furcsa, végtére is általában tíz előtt nem lehet engem kirugdalni az agyból. Átmentem Teru-hoz a másik szobába ahol édesen aludt, olyan volt mint egy kis angyalka. Reggel 8-kor Kamijo eljött a lakásunkra és mikor kereset engem benyitott a szobába ahol Teru aludt és én meg figyeltem őt.
- Hime mért nem kelteted fel? - nézet rám dühösen Kamijo - na mindegy is. - elkezdte rázogatni Teru-t.
- Hát mert olyan édesen alszik, nem volt szívem felkelteni.
- Lehet hogy édesen alszik, de az biztos hogy ha nem kel föl most akkor lekéssük a repülőt amivel megyünk Japánba.
- Bo-bocsánat. Ne haragudj Kamijo.
- Nem haragszom, de keltsük föl.
- Oké.
Felkeltettük Terut, de nem nagyon akart kikelni az ágyból. De azért sikerül kiráznunk onnan. Olyan fura volt hogy az általam istenként tisztelt zenész itt alud az a házamban.
- Mi az Hime? - nézet rám érdeklődve Teru.
- Semmi, csak hogy mindig olyan tökéletesnek láttalak és most alsógatyában és kócos hajjal és smink nélkül olyan emberinek tűnsz.
- Hát én is csak ember vagyok, pont mint te.
Teru felöltözött és utána indulhattunk a reptérre ahol még szép hogy galibába keveredtünk, mert én és Teru eltévedtünk és nem tudtuk merre vannak a többiek.
- Teru hogy tudtunk eltévedni?
- Hát azt nem tudom, de túl sok itt az ember ahhoz hogy m, megtaláljuk Kamijoékat.
- Ez igaz.
Nem sokkal később megtaláltuk Kamijoékat és felszálltunk a repülőre. Pár órával később már meg is érkeztünk japánba én elmentem Teruval, mert nála fogok lakni amíg itt vagyok. Kamijo megmutatott nekem mindent a stúdióban, az hogy hogyan kel felvenni egy Cd-t, azt hogy hogyan készülnek a vágások meg minden. A nap vége felé meg  felvetünk egy olyan CD-t amin az 5 kedvenc számomat én éneklem és a banda zenél rajta. Olyan gyorsan eltelt az a két hét amit itt tölthettem japánban a Versailles-el, ma kel hazamennem. Kamijo feljött Teru lakására mert beszélni akart velünk.
- Hime mi is elmegyünk veled Magyarországra, mert van egy kis dolgunk ott.
- Rendben Kamijo.
És elmentünk a reptérre és felszálltunk a repülőre és vissza repültünk Magyarországra. Mikor megérkeztünk Kamijo vissza jött velem a házamba ahol megint találkozott az anyámmal.
- Jó napot hölgyem.
- Jó napot Kamijo.
- Szeretném a lányát a tanoncommá fogadni és azt szeretném hogy az iskolámba járjon és ott kinevelhessék sztárrá.
- Én bele egyezek, de a lányom is belegyezik azt nem tudom.
- Anya még szép hogy bele egyezek, hisz ők a Versailles, a példaképeim és japán álmaim országa és tudod jól hogy az az álmom hogy sztár lehessek, olyan, mint ők.
- Akkor menyél velük és legyél boldog és híres.
- Hime szed össze a cuccaid amik kelhetnek ahhoz hogy japánban élj. - mondta Kamijo.
- Okés. - és bementem a  szobámba összeszedni a cuccaim.
Pár órával később már indultunk is japánba és most még Teru se tévedt el a reptéren. Nem olyan sokára már meg is érkeztünk japánba, Teru elvitt magához, mert ott éltem amíg nem költöztem be a koleszba ami kb. 2 héttel az érkezésem után történt. Szorgalmasan tanultam a suliban, a 2. évtől Teru saját tanonca voltam és ő segített nekem mindenben. Ha a négy évet kijárom a suliban akkor alakíthatok saját bandát és a bandám Kamijo kiadójánál lesz eleinte akkor. Minden nyáron vissza menetem Magyarországra a szüleimhez.
Már 3 évet kijártam a suliból, mikor a Versailles basszerosa Jasdmine You meghalt 2009-ben.
- Hime velünk jönnél turnézni a következő nyáron?
- Persze. Ez megtisztelő.
A nyáron világ körüli turnéra mentünk a bandával és utána hivatalosan is a banda tagja lettem.

Hát így lettem egy egyszerű rajongóból a Versailles basszerosa.