Versailles a stúdióban.

Kamijo POV.

Hizaki a maximalizmusával nagyon kiakasztott, mert nem képes felfogni hogy ma már úgy se tud jobban teljesíteni. Elkezdtem veszekedni vele hogy nyugodjon már le, de Hizaki sértődötten kivonult a teremből. Én utána akartam menni, de Kaya jött be az ajtón kimonóban füstölővel a kezében és valamit kántált.
- Mit csinálsz? - kérdem érdeklődve.
- Szellemet irtok.
- Most? - Teru érdekködlik.
- Igen, most.
- Délután 5 órakor? - kérdezi Yuki.
- Délután 5 órakor.
- Kaya, itt nincsenek szellemek, sehol sincsenek szellemek, mert szellemek nem léteznek.
Kaya mikor azt közöltem vele elsétált az ajtóig, de mielőtt kilépet volna azt mondta hogy:
- A próbatermünk olyan mint egy rózsás kert a kiadó meg egy örültek háza.
Teru Hizaki után ment, sőt mind utána mentünk, de sehol, Hizaki eltűnt én meg egyre dühösebb vagyok, Teru meg egyre hülyébb. Végig rohantunk az egész kiadón és eltévedtünk, "na szép eltévedek a saját kiadómban", szerencsére Juka erre járt és visszavezetett minket az irodámhoz ahonnan már tudtuk az utat.
- Hizaki kiment a városba. - mondta Juka.
- Na most hogy találjuk meg azt a csajt, kész elmebaj és én még Teru-t tartottam tök hülyének, mert rózsaszín ruhában, kápszeres tündérke módjára táncikált a mezőn. Masashi meg... nos ő is eltűnt, Jasmene You-val randiznak Harajukuban.
- Na akkor én, Yuki és Teru vagyunk. Meg van, biztos az egyik kastélynál van, hisz olyan, mint én. Ma akkor irány Tokyo! Nem lesz nehéz hiszen... - lelkesedtem fel - jah... Tokyo hatalmas és én még a saját kiadómban is eltévedek, hát még akkor Tokyo-ban.
Mielőtt elindultunk volna én még elmentem WC-re, de amit ott találtam az kicsit ledöbbentem, egy Hizaki találtam a mosdóban és ép tollászkodott (tudtam hogy Hizi lányos, de nem ennyire), de mikor meglátot megijedett és elfutott én meg utána. Már majdnem elmenekült mikor Yuki kiakart jönni a próbateremből (ahol megnézte hogy nem-e ment vissza Hizaki). Ajtó nyílik, Hizaki az ajtónak ment én meg egyenesen bele (nem tudtam megállni).
- Yuki miért csaptad rám az ajtót?! - kiabál Yuki-val.
- Nem számítottam száguldozó Hizakikra.
- Jól vagytok fiúk? - kérdezte Yuki.
- Én jól vagyok - válaszolta Hizaki - és te Kamijo?
- Én is. Legalább tanultunk az esetből.
- Bocsánat Kamijo hogy elfutottam.
- Nem, te bocsáts meg amiért veszekedtem veled, hisz én is ép olyan maximalista vagyok, főleg ha zenéről van szó.
- Ő... de mit csináltál a WC-ben mikor bementem?
- Az ti-to-k. De hol van Teru.
- Mivel nem tudtunk úgy próbálni hogy nem vagy meg, így elengedtem pár zenész barátjával kocsikázni.
Miután befejeztük a beszélgetést leültünk a próbateremben  TV-t nézni, mind a hárman. Fél órával később a híradóiban beszámolnak egy balesetről, de nem nagyon érdekelt.
- Te Kamijo, az a kocsi? Nem olyan van Teru-nak is?
- De igen. Siessünk!
Gyorsan beszálltunk a kocsiba és a helyszínre siettünk. Teru súlyosan megsérült, átdöfte egy fémrúd, így már a helyszínen meghalt.

Pár héttel később.
Teru temetésén vagyok, szakad az eső, mintha az ég is siratná. A koporsóban ott volt mellette a kedvenc piros-fekete gitárja. Hizaki magát hibáztatja a történtek miat.

Egy hónappal később a próbateremben.
- Kamijo ez az én hibám, ha én nem futok el akkor Teru még mindig élne. - sírt Hizaki.
- Hizaki ne hibáztasd magad, hisz nem tehetsz semmiről. - átöleltem és megpróbáltam megnyugtatni.

Három hónappal később bejelentettük hogy az albumot még kiadjuk, de utána a Versailles végérvényesen megszűnik létezni.
Nem akartuk, vagy inkább nem is tudtuk folytatni a közös zenélést úgy hogy Teru már nincs közöttünk.
Mindannyian nagyon szerettük és nem tudjuk elhinni hogy nincs többé.

Itt a vége, a Versailles nincs többé és a tagok szétszóródtak, más-más bandákba, vagy véglegesen felhagytak a zenéléssel.