Kamijo a rózsák hercege (2.fejezet)

Hogyan találkoztam újra a titokzatos férfival

Félével a baleset után elköltöztünk, de nem egy másik városba, á... miért is tetűnk volna így? Nem, egyenesen Tokyoba ahol az azóta eltelt 4 év alatt már szinte teljesen elfelejtetem a balesetet. Most is mint minden éjjel járom a várost és csodára várok, pontosabban ara a férfira akivel a kórházban találkoztam 4 éve. Elindultam haza felé mert anya nagyon mérges lesz, ha megtudja hogy kiszöktem, mert nagyon félt engem, mert nem akarja a lányát is elveszíteni. Mikor reggel felkeltem anya ott várt a nappaliban, hogy beszéljen velem.
- Hime, vissza szeretnék költőzni veled Budapestre.
- Én nem megyek vissza oda! Itt maradok és ebből nem csinálok vitát, ha akarsz te menyél én itt maradik!
- Jössz, ha mondom! A lányom vagy.
- Elmúltam 18 tehát nem parancsolhatsz nekem!
- Legyen. De többé nem vagy a lányom!
- Legyen! 
Felmentem a szobámba, hogy ősze pakoljam a cuccaim, mert beköltözök a belvárosba, ahol iskolába járok és dolgozok.
3 hónappal később már a egy kis lakásban lakom és újságírónak tanulok. Egyik hétvégén egy sajtókonferenciára küldtek, hogy írjak róla egy cikket. Elmentem a konferenciára, de amit, pontosabban akit ott láttam azon nagyon meglepődtem ugyanis ő volt az, az a férfi akit a kórházban láttam, bár nem volt teljesen olyan, de biztos hogy ő az. Fél órával később elkezdődőt a konferencia. Volt ott őt fura ruhába öltözőt férfi (bár első ránézésre kettő nőnek néz ki). A bal szélen állt egy gyönyörű, hosszú aranyszőke hajú, sötétbarna szemű nő akin vörös, rózsákkal díszített reneszánsz ruha van, jobbra tőle egy fiú van kinek hosszú ezüst haja van amiben elől két fekete tincs van ami az arcába log, kék szemei vannak, pont mint Terunak, kék meg tőrt fehér reneszánsz ruha van rajta amin aranyszínű hímzés van, mellette van a férfi akit a kórházban láttam, csak most kicsit másképpen néz ki, rövid, vörösesbarna, hullámos haja van, ami egyik oldalt eltakarja a szemét, élénk kék szemei vannak és fekete ruha van rajta, pontosabban egy fekete mellény amin aranyszínű hímzés van, fekete nadrág és fehér buggyos ing, ő mellette egy férfi állt, kinek hosszú fekete haja van amiben világoskék melir csíkok vannak, zöld szeme van, fekete reneszánsz ruha van rajta amin aranyszínű hímzés van és a jobb szélen állt egy másik nő kinek göndör sötétbarna haja van és ugyanilyen színű szeme és lila-vörös reneszánsz ruha van rajta és a hajában is vannak rózsák. Elkezdődőt a konferencia és végig a vöröses hajú férfi beszélt, bár én nem nagyon tudtam figyelni ara amit mondott. Egyszer csak kialudtak a fények, de ő még mindig beszélt, "és a messzemenő hangok elhalnak a sötétségbe". Egyszer csak sikítást hallottam, na ezen a ponton döntöttem úgy, hogy el kel tűnnöm innen, vagy meghalok. Kiosontam a teremből, átrohantam a folyóson és az előcsarnokba érve már kezdtem lenyugodni, de kicsit furcsálltam hogy senki nem volt ott. Amikor már majdnem a kijárathoz értem hirtelen átölelt hátulról és a nyakamhoz hajolt valaki.
- A vérednek olyan illata van mint a rózsáknak - mondta elég csábító hangon - és én imádom a rózsákat. - ezen a ponton már teljesen leblokkoltam, ha eddig nem tudtam volna hogy milyen a halálfélelem akkor most biztosan megtudtam és elájultam. 
Egy férfi rohant át éjszaka Tokyo utcáin a karjaiban egy ájult lánnyal.
- Jaj, menyi probléma van veled, de akkor mégis miért ragaszkodok ennyire hozzád? - kérdezte a lányt a karjaiban, aki viszont nem tudót válaszolni neki.