Kamijo a rózsák hercege (1. fejezet)

A baleset

2009. április 10.-én volt a bátyám, Teru szülinapja és én szeretem volna meglepni valamivel ezért beosontam a szobájába mikor nem volt itthon, hogy kiderítsem hogy mit szeretne a legjobban, és rájöttem elviszem a kedvenc bandájának a koncertjére. Ezért megkértem anyát hogy, ha Teru megkérdezné hogy elmehet-e a Moi Dix Mois koncira akkor mondjon nemet. Anya meg is tette amit kértem tőle és minden a tervek szerint ment. 
Eljött április 10.-e Teru szülinapja. Délután elkezdtem nyaggatni hogy menyünk ki a Disel club-hoz, mert szeretnék ott valamit csinálni, hát olyan másfél óra után bele is ment és kivit engem, de azért út közben kérdezgettem.
- Hime minek akarsz a Didelhez menni?
- Az titok. Majd megtudod ha odaértünk.
- Oké. - autóztunk tovább.
Lassan oda értünk a Diselhez és Teru ujjra elkezdet kérdezgetni.
- Oké Hime megjöttünk, most már megmondod hogy minek akartál ide jönni?
- Persze. Koncira megyek. Vigyorodtam el.
- De én is szeretem volna koncira menni. - mondta nekem szomorúan.
- De Teru, - a kezébe nyomtam egy koncert jegyet. - te fogsz koncira menni, olvasd csak el.
- Rendben. Moi Dix Mois, Budapest, Disel club, 2009. április 10. - olvasta fel hangosan a szöveget ami rá volt írva. 
- Ó... köszönöm Hime. - megölelt.
- Igazán nincs mit Teru. - elindultunk befelé, mert a végén még lekéssük a koncert kezdetét. 
Bementünk és innentől másfél órán keresztül tomboltunk meg minden ilyesmit csináltunk. Mikor vége lett a koncertnek elindultunk hazafelé, de nekem furcsa előérzetem volt ezért kérleltem Terut hogy ne menjünk haza ma este.
- Teru kérlek figyelj mert rossz előérzetem van és féltelek mert nagyon fáradtnak nézel ki. 
- Ne aggódj Hime, nem lesz semmi baj. 
És végül is rá vet hogy induljunk. El is indultunk hazafelé mikor már kb. a felénél tartottunk az útnak akkor megláttam egy kocsit ami épen felénk száguldót.
- Teru vigyáz!!! 
De túl későn szóltam neki és a kocsi belénk szaladt. Mikor felébredtem a kezdeti sokból megpróbáltam segíteni Terun, kirángtam a kocsiból és megpróbáltam segíteni rajta ami nem nagyon sikerült mikor lefektetem a földre akkor láttam meg hogy menyire súlyosan sérült meg, nagyon vérzett és nem tudtam elánitali a vérzést, mikor ezt megállapított hívtam a mentőket, de ez már túl sok volt nekem és elájultam. Mikor felébredtem egy ismerős helyen voltam és haltam egy ismerős hangot.
- Hime csak hogy felébredtél. - beszélt hoznám Murasaki doktornő.
- Mond nem tudod mi van Teruval? Hol van? Odamehet hozzá? És miért fáj a fejem? Kérdeztem aggódva.
-De igen, tudom, meghalt a balesetben, odamehetsz hozzá ha akarsz. - mondta szomorúan -És azért fáj a fejed mert beverted mikor elájultál.
- Mond sokat szenvedett mielőtt meghalt?
- Nem, mikor rátok találtunk már halott volt és mosolygott. - válaszolta Murasaki doktornő. 
Időközben odaértünk a teremhez ahol Teru volt és tényleg mosolygott, olyan volt mintha csak aludt volna.
- Beszélj hozzá, biztosan figyelni fog rád, az imádott kishúgára onnan fentről.
- Teru, ne haragudj miattam vagy most halott, ha én nem akarlak koncertre vinni akkor még most is élnél. H i á n y z o l! - mikor ezt kimondtam zokogva a földre rogytam és ott sírtam.
- Jól van Hime és nem a te hibád, hanem azé a részeg őrülté aki belétek hajtott. - mondta Murasaki doktornő és szorosan átölelt. Ettől kicsit megnyugodtam de még mindig sírtam -Felhívom az anyukádat hogy vigyen haza téged. Jó?
- Igen. - visszamenetem a kórterembe ahol ébredtem - 
Mikor leakartam feküdni piheni megláttam egy férfit az ágyal szemben kinek hosszú, hullámos mogyoróbarna haja van ami a derekáig ér, kék szeme, hófehér bőre van és furcsa reneszánsz ruha van rajta amin aranyszínű hímzés van és egy vörös rózsa amiből fekete tollak állnak ki. Ekkor 14 éves voltam és ezen a ponton változót meg az életem, bár akkor még nem sejtetem semmit azt se hogy mekkora jelentősége van annak hogy találkoztam azzal a férfival, sem azt hogy mi fog tőtréni velem éveket később. Minden a fejetettjére állt az életemben, de főleg én változtam meg. A baleset előtt én egy két lábon járó szivárvány voltam, mindig színes ruhákban jártam, hosszú rózsaszín hajam volt amit mindig két copfba volt kötve és én mindig mosolyogtam, de most levágtam a hajamat és befestetem feketére és festetem bele vérvörös melir csikokat, mindig fekete ruhában járok és szinte sosem mosolygok. A gyász hatására teljesen megváltoztam, és ez mind Teru elvesztése miatt.