Ismerkedés a kánnal és a kastéllyal
3 nappal késöbb mikor felébredtem egy vörös szobában találtam magam ahol az összes bútor fekete volt. A sarokban van egy íróasztal és előtte egy szék, a szoba közepén van egy kanapé és vele szemben egy fotel, van a szobában egy ajtó, fából van és rózsa alakú faragás van rajta, van a szobában egy baldachinos ágy (azon ülök éppen és onnan fedezem fel szemmel a szobát), az ágy két oldalán egy-egy éjjeliszekrény van, az egyik éjjeli szekrényen egy fehér váza van amire egy tájkép van festve, de nincs benne semmi, a másik éjjeliszekrényen nincsen semmi és az ajtóval szemben van egy nagy ruhás szekrény. Mikor ezt mind megállapítottam kimásztam az ágyból és oda mentem a ruhás szekrényhez, kinyitottam és amit ott láttam nagyon megtetszett. Tele volt gyönyörű ruhákkal, ki vettem egy feketét amin rózsa minta volt és átöltöztem. Miután kész lettem az öltözéssel, pont akkor nyitott be a rejtélyes férfi.
- Szia Hime.
- Szia. Ki vagy te? - kérdeztem érdeklődve.
- Én Kamijo vagyok a vámpírok hercege.
- És minek hoztál ide?
- Hát csak úgy, talán mert olyan rejtélyes vagy.
- Hát ok. Hol vagyok?
- A kastélyomban, a versailles-i kastély pontos másában ahol én és a klánom élünk. - magyarázta Kamijo.
- És hányan vagytok?
- Öten.
Mikor befejeztük a beszélgetést Kamijo kiment a szobából. Mikor eszembe jutot hogy éhes vagyok megjelent egy hosszú szöke hajú férfi.
- Szia Hime, én Hizaki vagyok. Én is vámpír vagyok.
- Szia Hizaki.
- Hoztam neked reggelit. - mosolygott rám.
- Remek. És mit?
- Sajtos omlettet. Gyere ki az erkélyre, ott van a reggelid.
- Oké.
Követtem, kimentünk és leültünk az asztalhoz. Hizakival szemben ültem le és reggelizés közben beszélgettünk.
- Te nem nézel ki vámpírnak, olyan vagy akár egy normális ember.
- Pedig én is vámpír vagyok és nem mellékesen a legidősebb.
- Akkor te nagyon sok mindent tudhatsz.
- Igen sokat tudok, de nem eleget még, mert egyáltalán nem értek a mai világ elektronikai masináihoz.
- Majd én megmutatok neked mindent hogy mi hogy működik.
- Köszönöm Hime. - mosolygott rám.
- Igazán nincs mit.
Mikor befejeztük a beszélgetést én visszamentem a szobámba ahol Kamijo már várt.
- Hime gyere, körbevezetlek.
- Okés. - követtem.
Előszőr kimentünk a kertbe, ahol nagyon sok rózsa van, kék, fekete, vörös, lila, fehér, rózsaszín. Ezután elmentünk az üvegházba ahol nagy meglepetés várt, mikor bementem meghallottam egy ismerős hangot.
- HIME! - s elkezdet valaki ölelgetni.
- Ő... - álltam értetlenül - TERU! - s innentől már teljes volt a képzavar, végtére is a bátyám aki régen halott, itt ölelget és négy vámpírral lakok együtt egy kastélyban.
- Teru te hogy kerülsz ide?
- Hát Kamijo hozott ide miután e kimentél a szobából ahol feküdtem. De Kamijo nem adott választ arra hogy miért tette.
- Kamijo miért hoztad ide Terut? És miért engem?
- Azért hoztalak ide mert a klánnak szüksége van rád, Terut pedig azért mert te nagyon ragaszkodtál hozzá.
- Hime mnd mi lett veled?
- MKiért?
- Mert nagyon nem vagy olyan mint régen.
- Ezt hogy érted? - néztem Terura értetlenül.
- Úgy hogy, Pl: a hajadat levágtad, pedig imádtad a hosszú rózsaszín hajadat, és befesteted feketére, fekete ruhákat hordasz és szinte sosem mosolyogsz.
- Ja igen. A halálod utáni gyász nagyon megváltoztatott engem.
- Hé. Teru, Hime, nem kéne vissza menni a kastélyba? - kérdezte Kamijo.
- Ja, tényleg, hisz te ép körbevezetsz a kastélyban Kamijo.
- Teru, nem akarod te körbevezetni Himét?
- De igen.
Teruval elindultunk a kastély felé, de egyszer csak Teru a karjaiba vett és felszállt velem a levegőbe, de nem a kastéyhoz repültünk, hanem a lovardához ami a kastélyhoz tartozik.
- Hime, nem tudom hogy tudod-e, de van egy lovardánk és mindenkinek van egy saját lova.
- Klasz. Megmondod hogy melyik a te lovad?
- Persze, - és oda ment egy fehér kancához aminek a homlokán egy fehér, szív alakú folt van - ő itt Daphne. Kamijo azt mondta hogy te is itt fogsz velünk lakni, ezért én válasszam ki neked a lovadat.
- És melyiket választottad?
- Ő itt Diva - mutatot egy barna-fehér foltos fiatal kancára - ő lesz a te lovad.
Miután megmutata a lovakat visszaindultunk a kastélyba.
- Teru nem repülünk a kastélyba?
- Oké, repüljünk. - felkapott és elkezdet repülni velem. Oda repültük a kastélyhoz és berepültünk a konyha ablakon. Hizaki a konyhában készítette az ebédet, úgy hogy kicsit megijesztettük.
- Teru, már millionyiszor mondtam hogy az ablakon nem ki és be kel közlekedni arra ott van az ajtó.
- Bocsánat Hizaki, de most nem Teru tehet róla, én kértem hogy repüljünk be.- mondtam Hizakinak, hogy ne Terura haragudjon.
- Na se baj. - mosolygott ránk Hizaki - Hime, találkoztál már a klán többi tagjával?
- Nem, még nem.
- Akkor gyere. - fogta meg a kezemet és rángatott maga után. - Teru, te is jössz. - parancsolt rá a bátyámra mosolyogva.
- Értetem. - s jött utánunk.
Felmentünk az emletre és találkoztunk egy fekete hajú sráccal, aki éppen festet.
- Szia Hime, én Yuki vagyok.
- Szia Yuki. Mit festesz?
- Tájképet.
- Yuki gyere velünk, megkeressük Jast. - mondta Yukinak és őt is magával rángatta.
- Oké. - s elindultak.
- Kerestük az egész kastélyban, de sehol sem találtuk. Mikor le akartam menni a konyhába a lépcsőn össze ütköztem egy gyönyörű lánnyal, kinek barna szeme és hosszú barna haja volt. -Bocsi.
- Semmi baj.
- Te biztos Jas vagy.
- Igen, én Jasmine You vagyok. Te pedig Hime vagy igaz?
- Igen. - s együtt mentünk le a konyhába, ahol már mindenki ott van.
- Elmondanátok hogy pontosan kik is vagytok?
- Igen - válaszolta Teru.
- Vámpírok vagyunk a Rózsa klánja. - Mondta Yuki.
- Pontosabban a Rózsa gyermekei. - mondta Kamijo, és mindannyian elkezdtünk ebédelni.
- Szia Hime.
- Szia. Ki vagy te? - kérdeztem érdeklődve.
- Én Kamijo vagyok a vámpírok hercege.
- És minek hoztál ide?
- Hát csak úgy, talán mert olyan rejtélyes vagy.
- Hát ok. Hol vagyok?
- A kastélyomban, a versailles-i kastély pontos másában ahol én és a klánom élünk. - magyarázta Kamijo.
- És hányan vagytok?
- Öten.
Mikor befejeztük a beszélgetést Kamijo kiment a szobából. Mikor eszembe jutot hogy éhes vagyok megjelent egy hosszú szöke hajú férfi.
- Szia Hime, én Hizaki vagyok. Én is vámpír vagyok.
- Szia Hizaki.
- Hoztam neked reggelit. - mosolygott rám.
- Remek. És mit?
- Sajtos omlettet. Gyere ki az erkélyre, ott van a reggelid.
- Oké.
Követtem, kimentünk és leültünk az asztalhoz. Hizakival szemben ültem le és reggelizés közben beszélgettünk.
- Te nem nézel ki vámpírnak, olyan vagy akár egy normális ember.
- Pedig én is vámpír vagyok és nem mellékesen a legidősebb.
- Akkor te nagyon sok mindent tudhatsz.
- Igen sokat tudok, de nem eleget még, mert egyáltalán nem értek a mai világ elektronikai masináihoz.
- Majd én megmutatok neked mindent hogy mi hogy működik.
- Köszönöm Hime. - mosolygott rám.
- Igazán nincs mit.
Mikor befejeztük a beszélgetést én visszamentem a szobámba ahol Kamijo már várt.
- Hime gyere, körbevezetlek.
- Okés. - követtem.
Előszőr kimentünk a kertbe, ahol nagyon sok rózsa van, kék, fekete, vörös, lila, fehér, rózsaszín. Ezután elmentünk az üvegházba ahol nagy meglepetés várt, mikor bementem meghallottam egy ismerős hangot.
- HIME! - s elkezdet valaki ölelgetni.
- Ő... - álltam értetlenül - TERU! - s innentől már teljes volt a képzavar, végtére is a bátyám aki régen halott, itt ölelget és négy vámpírral lakok együtt egy kastélyban.
- Teru te hogy kerülsz ide?
- Hát Kamijo hozott ide miután e kimentél a szobából ahol feküdtem. De Kamijo nem adott választ arra hogy miért tette.
- Kamijo miért hoztad ide Terut? És miért engem?
- Azért hoztalak ide mert a klánnak szüksége van rád, Terut pedig azért mert te nagyon ragaszkodtál hozzá.
- Hime mnd mi lett veled?
- MKiért?
- Mert nagyon nem vagy olyan mint régen.
- Ezt hogy érted? - néztem Terura értetlenül.
- Úgy hogy, Pl: a hajadat levágtad, pedig imádtad a hosszú rózsaszín hajadat, és befesteted feketére, fekete ruhákat hordasz és szinte sosem mosolyogsz.
- Ja igen. A halálod utáni gyász nagyon megváltoztatott engem.
- Hé. Teru, Hime, nem kéne vissza menni a kastélyba? - kérdezte Kamijo.
- Ja, tényleg, hisz te ép körbevezetsz a kastélyban Kamijo.
- Teru, nem akarod te körbevezetni Himét?
- De igen.
Teruval elindultunk a kastély felé, de egyszer csak Teru a karjaiba vett és felszállt velem a levegőbe, de nem a kastéyhoz repültünk, hanem a lovardához ami a kastélyhoz tartozik.
- Hime, nem tudom hogy tudod-e, de van egy lovardánk és mindenkinek van egy saját lova.
- Klasz. Megmondod hogy melyik a te lovad?
- Persze, - és oda ment egy fehér kancához aminek a homlokán egy fehér, szív alakú folt van - ő itt Daphne. Kamijo azt mondta hogy te is itt fogsz velünk lakni, ezért én válasszam ki neked a lovadat.
- És melyiket választottad?
- Ő itt Diva - mutatot egy barna-fehér foltos fiatal kancára - ő lesz a te lovad.
Miután megmutata a lovakat visszaindultunk a kastélyba.
- Teru nem repülünk a kastélyba?
- Oké, repüljünk. - felkapott és elkezdet repülni velem. Oda repültük a kastélyhoz és berepültünk a konyha ablakon. Hizaki a konyhában készítette az ebédet, úgy hogy kicsit megijesztettük.
- Teru, már millionyiszor mondtam hogy az ablakon nem ki és be kel közlekedni arra ott van az ajtó.
- Bocsánat Hizaki, de most nem Teru tehet róla, én kértem hogy repüljünk be.- mondtam Hizakinak, hogy ne Terura haragudjon.
- Na se baj. - mosolygott ránk Hizaki - Hime, találkoztál már a klán többi tagjával?
- Nem, még nem.
- Akkor gyere. - fogta meg a kezemet és rángatott maga után. - Teru, te is jössz. - parancsolt rá a bátyámra mosolyogva.
- Értetem. - s jött utánunk.
Felmentünk az emletre és találkoztunk egy fekete hajú sráccal, aki éppen festet.
- Szia Hime, én Yuki vagyok.
- Szia Yuki. Mit festesz?
- Tájképet.
- Yuki gyere velünk, megkeressük Jast. - mondta Yukinak és őt is magával rángatta.
- Oké. - s elindultak.
- Kerestük az egész kastélyban, de sehol sem találtuk. Mikor le akartam menni a konyhába a lépcsőn össze ütköztem egy gyönyörű lánnyal, kinek barna szeme és hosszú barna haja volt. -Bocsi.
- Semmi baj.
- Te biztos Jas vagy.
- Igen, én Jasmine You vagyok. Te pedig Hime vagy igaz?
- Igen. - s együtt mentünk le a konyhába, ahol már mindenki ott van.
- Elmondanátok hogy pontosan kik is vagytok?
- Igen - válaszolta Teru.
- Vámpírok vagyunk a Rózsa klánja. - Mondta Yuki.
- Pontosabban a Rózsa gyermekei. - mondta Kamijo, és mindannyian elkezdtünk ebédelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése